Másfél évvel életem legjobb félmaratonja után vasárnap újabb félmaratont futottam, ezúttal terepen, amolyan edzés gyanánt, de ne fussunk már el az elején...
A HHH (Hármashatár-hegy) futásnak nagy hagyományai vannak, köszönhetően néhány lelkes szervezőnek, többek között Veresúrnak, ill. Gyöngyinek, s rajta keresztül a Futanet csapatának. A versenyt néhány éve rendezik, minden évszakban egy kör futás a Fenyögyöngye étteremtől a Panorámakörön keresztül, a reptér érintésével vissza a rajthoz. A végső győztes kapta a HHH Királya, ill. Királynője címet. (Bővebb infok/képek erről a versenyről itt.)
Nos e verseny folytatása volt a vasárnapi félmaraton, ezúttal két, meghosszabbított, és meg is nehezített körrel (Pályarajz itt). Én eredetileg egy kört szerettem volna futni, de Veresúr jobban bízott bennem, és beírt a félmaratont teljesítők közé (a második kör elején remélem csuklott, mert naggggyon szidtam emiatt...!!!) belekényszerítve a 21km lefutására... Mivel az utóbbi időben a kispályás focira koncentráltam jobban mint a futásra, ill. sérülések, egy vakbélműtét, és némi lustaság is nehezítette a felkészülést kicsit tartottam a távtól, de azért bíztam benne, hogy menni fog!
Kiss Csaba barátom hívott el anno, és ezúttal is vele érkeztem, hogy teljesítsük a két kört. Az időjárás jónak ígérkezett, hiszen sütött a nap, igaz fújt a szél. A rajt előtt találkoztunk néhány régi ismerőssel, így jó hangulatban vágtunk neki a rajt után közvetlen előttünk álló emelkedőnek.
A pálya első része enyhén havas/jeges volt, de szerencsére nem csúszott, így aránylag jó tempóban haladtam felfelé. A Panorámakör helyenként sáros, helyenként még havas-latyakos volt, de azért jól lehetett futni. A reptér fölötti részen kezdődött a dagonya: néhol bokáig érő sárban kellett evickélni, majd lefele csúszkálni, odafigyelve, elkerülendő a hasra esést. Szerencsére itt még megúsztam ezt... Elég erős volt a szembeszél, de ez néha még kifejezetten jól is esett. Az egyenes részre érve, egy rövid szakaszon, újra sár hegyek vártak, de ezt ismét szárazabb útviszonyok váltották. A futás jól esett, nem siettem. Itt még együtt futottunk Csabával, és néhány más futóval. Az út itt elkezdett újra emelkedni, de ez nem okozott problémát, igaz egy technikai szünetet muszáj volt tartani: egy gyors pisilés után eredtem a többiek nyomába... Mivel hegynek fölfele általában jól megy a futás utol is értem őket, az Árpád-kilátó felé vezető emelkedőn ami nagyon durva volt. Utána következett egy kis lejtő, majd egy újabb emelkedő, szerencsére nem sokáig. A célegyenes latyakos volt, itt ettem meg a Power Gel-t, hogy legyen elég energiám a második körre. 54.38 perc lett az első kör, a féltáv. Frissítésként megittam egy kis izotóniás italt, illetve vizet, majd nekivágtam a második körnek. Csaba és a többiek lehagytak, főleg, hogy nem igazán akart beindulni a „motor” az emelkedőn. Már-már kezdtem kétségbe esni, hogy mi lesz itt később ha most nem megy, de összeszedtem magam, és már fent is voltam a Panorámakörön. Itt már lazábban folytattam utamat a cél felé, és ez önbizalmat is adott, főleg, hogy utolértem, és le is előztem egy társamat, aki valószínűleg elfuthatta az első kört, mivel eléggé lelassult. Fent újabb dagonya következett, majd lefelé egy esés, szerencsére nem a sárba, hanem egy kisebb tüskebokorba ( bár, ha jól meggondolom a sárral lehet, hogy jobban jártam volna...). Persze nem szegte kedvemet ez sem: mentem előre rendületlen, még akkor is amikor néhány kirándulót kis híján fellöktem, miután nem voltak hajlandóak félreállni... Az Árpád-kilátó meghódítása már nem ment annyira lazán mint az első körnél: inkább már csak kocogtam, mint futottam hegynek fel, azért csak-csak felértem valahogyan, de nem volt őszinte a mosolyom... Innen már inkább lefelé vezetett az út, egyszer majdnem újra elestem, de csak a kezem érte a talajt, majd beértem a célba, ahol Csaba illetve a többiek már kis fújták magukat. 1.51.42 lett a vége, tehát a második kör azért valamivel rosszabbul sikerült, de nem voltam elkeseredve, sőt! Kölcsönös gratulációt követően, átöltöztünk, majd egy jó hangulatú eredményhirdetés után ajándéksorsolás következett, ahol nyertem egy CD- ill. egy fényképezőgép tartót (sajnos a szerencsémnek, nem a helyezésemnek köszönhetően...).
Ezúton mondanék köszönetet a szervezők lelkes csapatának, főleg Veresúrnak, hogy belerángatott a 21km lefutásába, ami jó felkészülés volt a vasárnapi Pécs-Harkány futóverseny előtt. A verseny "hivatalos" oldala eredményekkel, beszámolóval itt.
Befutókép (Itt már őszinte a mosoly...)
