A fenti cím nem a gépem IP címére hanem a Budapest Félmaraton befutóidejére utal, mely életem legjobb félmaratoni távon mért ideje, de ne fussunk ennyire előre...

Titokban készültem rá, hogy megdöntöm eddigi legjobbamat, amit még 3 éve a Normafánál, azaz hegyen sikerült elérnem, de a nagy meleg miatt már egy másfél órán belüli ídővel is kiegyeztem volna. Azaz annyira nem is egyeztem volna ki, hisz az ember mégiscsak próbál mindig egy kicsit javítani az idején, és futottam már ezen a nyáron melegben eleget, annak ellenére, hogy egy néhány évvel ezelőtti rosszul sikerült kánikulai edzés után megutáltam a nyári, 30 fok feletti futást...

Szóval a reggeli szokásos lekváros zsemle elfogyasztása után betömködtem a Power Gel-t, illetve néhány papírzsebkendőt a hátsó zsebembe, és lassú futással közelítettem meg a rajt/cél helyet a Városligetben. Kollégákkal és barátokkal is megbeszéltem, hogy az 1.30-as befutóidőt jelző táblánál talalkozunk, és ameddig lehet együtt nyomjuk. Árpival tudtam csak talalkozni, aki két hete Nagyatádon élete első Ironman versenyén ment egy fantasztikusan jó időt, megeröltetés nélkül. Azért ő is "megijedt" a tervezett 1.30 alatti időmtől...

A rajt utáni néhány kilométerre nem nagyon érdemes karaktereket pazarolni, ilyenkor megy minden magátol, azaz még lazán visznek a lábak, a mosoly is őszinte, és az ezrek is még 4 perc közelében vannak. Az első frissitőállomás a Parlament oldalában volt. Ezúttal gyors kortyolás a vízből, egy másik pohár a nyakba, semmi tökölés, futás tovább. Az Erzsébet hídnál kanyarodtunk le az alsó rakpartra ahol már elég masszívan sütött a nap: orvul, hátulról. Sok árnyék nem volt, se szél. A rakparton futás azért gáz, mert monoton, és 1 km futás után úgy érzed, hogy már legalább 5 km-ert megtettél, pedig dehogy...!!!

A szokásos Power Gel-t 8 km-nél vettem be a szervezetbe, közvetlenül a frissitőállomás előtt, mert arra inni kell, mivel annyira édes, hogy összeragad tőle a szád. A Dráva utcai felhajtónál, a megbeszéltek szerint, várt családom. Gondoltam bármilyen jó időt is szeretnék futni, egy fél perces talalkozás velük is megér egy sikertelen kisérletet! (A pszihikai doppingról nem is beszélve...) Zalán fiam nem értette, hogy anya miért locsolja apa fejét egy üveg vízzel, és miután mindenki kap egy puszit, miért rohan el apa olyan gyorsan. (Neki biztos gyors volt...!) Rögtön utána jött a 10 km-es chip-es ellenőrzőpont, amit 40.51 perccel szakítottam át.

Innen az Árpád hídon át a Margitszigetre vezetett az út. Itt "futottam össze" Robival, akivel a "HHH Bajnokság" versenyein ismerkedtem össze, és elég jó iramban nyomta a kilométereket. "Sajnos" túlságosan is jól, mert kb. 2 km-en keresztül bírtam csak a tempóját. Eléggé le is lassultam, s féltem, hogy további gondok lesznek. Utólag belegondolva itt ért el a holtpont, de szerencsére hamar túltettem magam rajta, és a Power Gel is hatni kezdett (legközelebb korábban fogom elfogyasztani), igaz Robit legközelebb csak a célban láttam viszont...

Miután lekanyarodott a mezőny a rakpartra, és elfutottunk a Fehér Ház előtt már sokkal jobban voltam, és éreztem, hogy menni fog a maradék 5-6 km is. Az Alkotmány utca után a Nyugati felüljáró következett, ami elég magas hegynek tűnik 17 km után, de azért pár embert sikerült megelőznöm felfelé.

Az utolsó kilométereket aránylag lazán tettem meg, de nem éreztem magamban azt a plussz erőt, és akaratot sem, hogy nagy hajrát vágjak ki a végére, ezzel is segítve az egyéni csúcs megdöntését. Kiábrándító volt továbbá az utolsó kilométer is a Városligetben, ahol még mentünk egy kis kerülőt a cél előtt. Ezek után meglepődve néztem az órámra, miszerint, ha pár másodperccel is, de sikerült! A nettó idő EGY óra HUSZONHÉT perc ÖTVENKETTŐ másodperc lett, hurrrrá, hurrrrá! A 118. helyen értem célba a férfiak között a több mint háromezer indulóból.

A célban még egy ideig vártam kollégáimat/barátaimat, és büszkén meséltem a sikeres rekordkisérletet. A család is már ott volt, a gyermekeim vígan ugráltak egy ugrálóvárban, és akkor még elérhető célnak látszott egy sikeres maraton teljesítése, újabb rekord döntéssel, de azóta egy régóta húzódó bokasérülés keresztbe húzta ezirányú törekvéseimet...

Célfotó: