Már régóta tervezem, hogy egyszer a Kékes Csúcsfutásra elviszem magammal a családot is, ez idén össze is jött egy kellemes apróból: egy napra esett Eszter névnapjával! Az eredeti terv az volt, hogy a célban fognak megvárni, és az utolsó métereken drukkolni, de ezt sajnos, Ella betegsége meggátolta, így lent maradtak Mátraházán. (Elkapott egy vírust előtte, és még gyenge volt, így inkább pihent egész nap.)
Talán a magaslati levegőnek köszönhetően egész jól aludtam, és pihenten ébredtem. Már kora reggel érezhető volt, hogy nagyon meleg lesz, főleg a verseny ideje alatt, aminek rajtját, valami érthetetlen okból 12.45-re tették…
Rajt előtt rengeteg futótárssal találkoztam, köztük régi barátommal Szilárddal, aki mostanában kezd rászokni a futás, és a futóversenyek ízére! Egy gyors Angyalcipős fotózkodás után még megettem az ilyenkor szokásos Power Gale-emet, majd mentem a rajthoz. Eléggé hátulról sikerült rajtolnom, ami az elején kicsit frusztrált is, mert sok embert kellett kikerülnöm. Később rájöttem persze, hogy ez arra mindenképpen jó volt, hogy ne fussam el az elejét, és maradjon energiám az utolsó pár kilométerre is! Egyenletes tempóban tettem meg az első három kilométert, ott volt az első frissítőállomás. Levizeztem a sapkámat, hogy hűtse a fejemet a hatalmas melegben, majd folytattam utamat felfelé. A betonból is áradt a forróság, árnyék egyáltalán nem volt, de nem igazán zavart. Zenét hallgattam közben, a futás jól esett, nem éreztem fáradtságot. Leelőztem közben néhány rég nem látott ismerőst, többekkel váltottam is néhány szót, és persze rendületlenül haladtam a cél felé. 6km környékén következett az újabb frissítés, ahol izót ittam, vizet, és persze locsoltam magamra is, hogy jobban viseljem a hőséget. Ezen a szakaszon nem volt akkora emelkedő, de azért csak óvatosan mentem tovább, mivel nemsokára meg is érkeztem arra a helyre, ahol ez a verseny tulajdonképpen elkezdődik… Ez a hely Mátraháza, ahol az út egy jobb kanyart követően jóval keményebb hegymenetre vált. Még ittam egyet gyorsan, és már mentem is tovább, hogy minél előbb felérjek Magyarország legmagasabb pontjára. Mivel okosan tartalékoltam, rengeteg embert sikerült beérnem, és persze meg is előznöm, akik már egyre jobban fáradtak, legalábbis a mozgásuk erre utalt… Én továbbra is jó erőben voltam, és nem volt holtpontom, ráadásul ezen a szakaszon már árnyékban voltunk, ami tovább könnyítette a futást. Az utolsó száz méter a sípályán vezet felfelé, ami aztán tényleg igazán meredek, és rengeteg ember szurkol, így mondhatni lazán, őszinte mosollyal az arcomon érkeztem fel a csúcsra!!
A hivatalos időm 1.03.13 lett, amivel 67. lettem a több, mint 1700 indulóból! A kötelező csúcsfotón Garas Attilával (a XIII. kerületi „Futónagykövettel”) közösen pózoltunk, aki két perccel előttem ért célba.
Fent még megvártam Szilárdot, ill. Attila kollegámat is, és persze további rengeteg régi ismerőst, akikkel beszélgettünk, immár boldogan, egy-egy éremmel a nyakunkban, a kötelező gyógy sör után… Lefelé szintén futva mentünk, de már az erdőn keresztül, ami 7km sem volt: levezető futás.
Az igazi levezető a Farkasmályban történt később, ahol ittam néhány pohár bort Eszter egészségére, illetve a jól sikerült versenyre!
(Útvonal, és GPS adatok ITT érhetőek el)
