Tekintettel arra, hogy az utóbbi fél évem sportolásait sérülések akadályozzák gondoltam szentelek egy posztot ennek, a nem túl hálás, témának.

Sportolói „karrierem” a Carboker Páva-Papír kispályás focicsapatában kezdődött tizenvalahány évvel ezelőtt. Heti háromszor nyomtuk minimum: meccsek, edzések, kupák, bajnokság, stb.. Mellette futottam is, de még nem túl sokat, és nem is rendszeresen. A sérülések eleinte szerencsésen elkerültek, de egy napon, barátságos meccsen városunk rendőrei ellen, rándult egyet a bal térdem.

Fájt, de nem igazán vettem komolyan, és előbb a kapuban, majd a mezőnyben folytattam a játékot. A második rándulás után már nehezen álltam rá a lábamra, így abba is hagytam arra az estére. Mikor másnap reggelre feldagadt, már tudtam, hogy komoly a baj. Jóanyámmal sírva közöltem a hírt, miszerint az esti bajnokin nem valószínű, hogy részt tudok venni…

Teljesen összetörtem lelkileg, és úgy éreztem itt a világvége!

Mint kiderült porcleválás okozta a problémát, melyet Dr. Moser Tamás műtött meg Szekszárdon, atroszkópiásan.  

Négy hétre rá már újra sportoltam, és nem is volt gond egy ideig…

A térdem rándult meg újra, és nagyon megijedtem, mert a levált porcokat már fél éve eltávolították, ergo valami más lehet a probléma.

Hamar kiderítették, hogy ezúttal részleges szalagszakadás okozta a bajt. Tekintettel arra, hogy nem voltam profi sportoló nem műtöttek meg, viszont azt a javaslatot kaptam, hogy erősítsem a combizmaimat, mely segít tartani a térdet.

Így tettem, és lettem az edzőterem látogatója egy ideig. Javasolták továbbá még a futás, úszás, és kerékpár preferálását, futball helyet.

Így kezdtem el duatlonozni, néhány lelkes ember, elsősorban Hartmann Karcsi bácsi, és családja, társaságában.

Természetesen a kispályás futball maradt a szerelem, amiről azóta sem vagyok képes lemondani…

A térdsérülésem azóta is ki-kiújul, ami egy-három hónap pihenőt jelent. Utoljára egy hete történt ez velem, három év után újra...

Sajnos nem csak a térdemmel vannak gondok, de a bokám is beállt a sorba…

Másfél éve kezdődött kb. a fájdalom, de nem érdekelt igazán, tekintettel arra, hogy nem volt ez egy éles, csak egy kis tompa állandó. Mikor év végére nem tudtam ráállni a lábamra, kezdtem el aggódni miatta. Újra meglátogattam régi doktoromat, hogy nézzen rá a bokámra. Ez pontosan két nappal a Pécs-Harkány futóverseny előtt volt. Természetesen nem javasolta a részvételt, főleg miután megállapította a csonthártyagyulladást a jobb bokámban. Kaptam gyulladáscsökkentőt, és pihentetést útravalónak…

A Pécs-Harkányt 1 óra 51 perc alatt teljesítettem, de utána elkezdtem a gyógyszerezést is.

Néhány nap múlva olvastam csak el a mellékhatásait, aminek 90%-a jelentkezett is rajtam (ingerlékenység, fáradtság, álmatlanság, stb.) így azonnal abbahagytam a szedését.

A pihentetést nem vettem komolyan, így a múlt tavaszt, és nyarat lényegében végigsportoltam.

A bokám persze fájt, de továbbra sem vettem komolyan, és csak róttam a kilométereket, és rugdostam a gólokat…

A Budapest Félmaraton után már alig tudtam ráállni, de még a Megyeri-hídfutást bevállaltam. Utána már csak focizni jártam el, de novembertől azt is abba kellett hagynom, mert már-már elviselhetetlenné vált a fájdalom.

Újabb látogatást tettem Szekszárdon, (amit a Vesztergombi Pincészetnél kezdtem, de ez egy másik történet...) és orvosi javaslatra vettem egy MBT cipőt. Ezúttal egy másik gyógyszert kaptam, aminek nem voltak mellékhatásai, továbbá feketenadálytő krémmel kenegettem, és dunsztoltam éjszakánként.

Ja, és ezúttal komolyan vettem a pihentetést is, és minden sportolást felfüggesztettem. Ennek meg is lett a hatása, és néhány hét múlva már nem éreztem fájdalmat a bokámban.

Január elsején a Mecsekben köszöntöttem az új évet egy reggeli erdei hegyi futással, megalapozandó az új esztendőt, és kiizzadni az előző éjszaka elfogyasztott, tekintélyes mennyiségű Ouzo-t…

A fagyott talaj ellenére sem fájt a bokám, igaz eltévedtem, de nagyon jól esett a mozgás.

A focit is újrakezdtem, és nem is volt gond a bokámmal, a térdem viszont megint rándult egyet egy hete, így most ezzel az írással töltöm szabadidőmet a labda kergetése, vagy futás helyett…