Duna-Parti Futógála
Nyílván minden versenyben van valami különös, ebben az, hogy a rajt/cél terület (Újpesti alsó rakpart) közel esik lakóhelyünkhöz, így egy laza sétával könnyedén megközelíthető.
Az 5km-es távra beneveztem Eszterkét, gyermekeim anyját, had fusson Ő is. A délelőtti napsütés után eléggé beborult, de rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy a gyerekekkel együtt indulunk le a Duna partjára, széldzsekivel a hátizsákban.
Kedélyállapotomnak jót tett a délelőtti szaunázás, az előző esti italozgatás után, de voltam már jobban is... Eszterke elment melegíteni amíg én próbáltam megakadályozni Zalán fiamat, hogy megfürödjön a Dunában.
A rajtnál együtt drukkoltunk anyának a gyerekekkel, majd kedélyesen vártunk rá, aki Ellával kézenfogva futott be a célba 28.55 perc alatt, két percet javítva két évvel ezelőtti idején.
Ezután következett a 10 km-es táv rajtja, aminek rövid bemelgítés után vágtam neki. Az időjárás időközben újra napsütésre váltott, igaz volt némi szél is, de erről később.
Az első néhány kilométer aránylag lazán ment: tartottam a 4 perces ezreket, a két frissítőállomásnál ittam, illetve lelocsoltam magamat egy kis vízzel. A fordító a Fővám-téren a Vásárcsarnok mögött volt, és utána tudatosult bennem, hogy szembeszél fúj, ami meg is látszott az időeredményemen: a négy perces ezrek egy kicsit kitolódtak... Az utolsó két kilométerre összeszedtem magamat, és kissebb hajrába kezdtem, így sikerült néhány futótársat megelőznöm. 39.26 percnél érkeztem célba a 22. helyen a férfiak között, ergo sikerült 4 perc/km-es időn belül maradnom. Ella hozzám is csatlakozott az utolsó méterekre, igaz ezúttal nem együtt, viszont annál lelkesebben futott be!
Két éve fél perccel jobb volt az eredményem, de nem voltam elégedetlen, hiszen idén heti három-négy kispályás focival készültem erre, azaz a futást kicsit hanyagolom mostanában. A Kékes csúcsfutás a következő állomás, az egyik, ha nem a kedvenc versenyem hisz a Mecsekben nőttem fel: szeretek felfelé futni…
