Meglehetősen elkeseredve vettem tudomásul tavaly ősszel a folyamatos, és egyre elviselhetetlenebb hátfájásom diagnózisát: gerincsérv. Azóta sokat olvastam erről, és tájékozódtam mi is ez a betegség, melytől egyre több ember szenved, többek között az ülőmunka következményeként. Szerencsére nagyon hamar megkaptam egy kiváló gyógytornász, Ugrin Évi telefonszámát egy másik sorstárstól. Évi egy hét alatt csodát tett a McKenzie-torna segítségével, mivel az összes fájdalmam elmúlt. Ehhez sokat kellett itthon is tornáznom, de az érdem inkább az övé: hálás köszönet érte, ezúttal is!
Decemberben már lassan elkezdtem újra futni, de még csak keveset, és óvatosan, fokozatosan terhelve magamat, de nem volt semmi probléma: nem fájt a hátam. Januártól aztán elkezdtem növelni a megtett kilométerek számát, a szintkülönbségeket úgyszintén. Szerencsére ebben több kedves futótárs is a segítségemre volt, akikkel együtt futottam az elmúlt hónapban. Az Angyalcipőkkel indítottam az évet, majd Futóbékával másztunk fel a Hármashatár-hegy tetejére,
a Népligetben meg Gyulával körözgettünk:
Komlói családlátogatás alkalmával felfutottam a Zengő tetejére:
majd Kispál Lacikával dagonyáztunk sártengereken át Magyaregregyre, és vissza.
Ezek után csatlakoztam egy kis közösséghez (CoffeeRun) akik minden egyes péntek hajnali 6-kor felfutnak a Hármashatár-hegy tetejére, vagy legalábbis a környékére, és ott rohangálnak, míg a város éppen csak ébredezik. Itt rengeteg új futótárssal ismerkedtem meg, és hosszú idő után újra hóban futhattam: csodás volt!
Fellelkesülve a sikeres visszatérésen vettem egy új futócipőt (Nike, Lunareclipse 4) is, amit ugyan még nem próbáltam ki, de majd annak is eljön az ideje. Hetente egyszer járok kispályára focizni, mert már az is nagyon hiányzott, és ez így kerek…!!!
