Rendhagyó módon ezúttal egy vendég szerzővel erősítettem: a kislányommal, Ellával, aki 12 éves, és írt egy élménybeszámolót erről a versenyről, amiért köszönet illeti!!!
Egy borongós vasárnapon, anyával, és apa kollegáival, azaz inkább kolleganőivel gyülekeztünk a Városligetben, hogy lefussuk a 19. Testébresztő Női Futógálának az 5 km-es távját, melyet 11:00-kor kezdtünk és 11:31-kor értünk célba.
Őszintén szólva, nekem ez a futás nem esett annyira jól, hogy ennek mi az oka, nem tudom, de végül beértem a célba 709. helyezettként, és mint az első Hewlett-Packard pólós!
Amikor elkezdtem éreztem valami nehézséget a lábamban, amitől nem voltak túl ruganyosak és fáradhatatlanok sem.
Mikor elértem az első km-t úgy éreztem, hogy már legalább a 4. km-nél tartok az ötből. Az 1. és a 2. km között volt az első frissítő, ahol kaptunk egy kis folyadékot, ami nem esett igazán jól.
A második és ötödik km-nél a Bátor Tábor lelkes tagjai szurkoltak nekünk, és elhaladtunk a Közlekedési Múzeum mellett is.
A harmadik km előtt kb. 100 m-rel elkapott minket az eső és elkísért minket egy fél km-en, így megkaptuk a második frissítőt is, ami jól esett és segítségével, kicsit gyorsabban is futottunk.
Amikor már csak két kilométer volt vissza, beszorult az oldalamba a levegő és nagyon fájt így egy tíz m-t sétáltunk, majd újra futottunk. Számomra ez volt, a legnehezebb szakasz, de erőt öntött belém az 4-est mutató km-tábla.
Az ötödik km úgy kezdődött, ahogy befejeződött a negyedik, vagyis úgy, hogy fájt mindenem. A vége jól sikerült, (ez alatt az utolsó tíz m-t értem) mert sprinteltem, és ha ezt nem teszem, akkor valószínűleg 72… helyezett lettem volna. Sok embert leelőztem és még anyánál is jobbat teljesítettem, egy helyezettel, és így én lettem az első HP pólós, aki beért. Böbe mama a célban várt, és nagyon örült nekem.
Az előző 5 km-es futásomon 28min. alatt értem a célba, de ott jobban esett és ez mutatja, hogy ilyen bénán még Margitsziget-kört sem futottam, na jó az elsőnél azt hiszem 35 perc volt, de utána 29-30 között volt az átlagom.
A futás után egy óráig nem tudtam rendesen menni, de amint hazaértünk, úgy éreztem máris jobban vagyok, és örültem, hogy azért sikerült teljesítenem a távot...
