Natofutás
Hosszú kihagyás után vettem rá magam, hogy elmenjek egyet futni, és ha már így történt, akkor erre a legmegfelelőbb hely egy futóverseny…
Két éve már egyszer részt vettem a Natofutáson, akkor még 20 km-ert kellett teljesíteni, ami azóta 10-re csökkent. Őszies időre ébredtünk, illetve egy enyhe fejfájásra a tegnapi Takler vörösboroknak köszönhetően, melyek egy részét a Romaikon fesztiválon fogyasztottam el.
Szóval esős, de enyhe időben érkeztem a Vérmezőre, ahol a rajt volt. Gyors nevezés (az első 500-nak ígért poló már elgogyott, holott fele annyian sem voltunk...), és vécéhasználat után kezdtem a bemelegítést. A rajt 11-kor dördült el. Az első egy-két kilométeren még szinte csak ismekedtem a futás örömeivel, nem is hajtottam magam, semmi hirtelen mozdulat, csak nyugodtan. Aztán a Lanchíd előtt egy enyhe emelkedőnél kezdtem belehúzni. Pont a "legjobbkor", ugyanis a Lánchídon elém kanyarodott a busz mely a futók ruháit szállította a célba, nem kis füstöt eregetve az orrom alá. A vezető megtalálta azt a sebességet, mely pont elég volt ahhoz, hogy meg se tudjam előzni, de el se tudjon távolodni tőlem… Szidtam a rendezőket emiatt a könnyen elkerülhető kellemetlenségért, remélem mindenki csuklott ott a BASZ-ban. BASZ=Budapesti Atlétikai Szövetség, még mielőtt valaki arra gondolna, amire én akkor…
Az Andrássy úton vezetett tovább a verseny, ahol a párhuzamos utcákból rengeteg dühös autós dudálását, káromkodását, és vitáját a forgalom biztosítására kirendelt rendőrökkel, kellett hallgatnom, miközben jó iramban közelítettem meg a Hősök-terét.
Tudtam, hogy a Városligetben még lesz egy kör, csak arra a nyolcasra nem számítottam, amit a cél előtt még meg kellett tenni. Már a befutóra tartogatott sprintet nyomtam, amikor láttam, hogy a cél előtt még a Királydombot is meg kell kerülni…
Ez a tény annyira visszavetett, hogy eléggé lelassultam, de azért az utolsó párszáz métert még megnyomtam, így 41.26 perc alatt értem a jégpályán kialakított célba.
Edzésnek kiváló volt, igaz egy frissítőállomás jól jött volna féltávnál, jól esett. Kicsit érzem a lábaimat, de úgy gondolom menni fog a Bécs-Budapest befutó félmaraton.
(E bejegyzést elküldöm a szervezőknek is, hátha legközeleb...)
