Már nyár elején eldöntöttem, hogy újra rajthoz állok a szeptemberi félmaratonon, melynek szponzora ill. elnevezése hosszú idő után „Nike”-ról, „Wizz Air”-ré változott. Arra gondoltam, hogy nyáron majd jól felkészülök, és lezúzom, mert kíváncsivá tesz, hogy mire vagyok képes. A Vivicittán HPs kollegákkal együtt futottunk két órás félmaratont, beszélgetve, lazán, itt viszont le akartam mérni hol tartok valójában.
A nyár eleji felkészüléssel nem is volt gond, hiszen rendszeresen futottam, ill. fociztam, továbbá részt vettem egy 26km-es versenyen Győr és Lipót között, ami egész jól sikerült (26km/2.05) a hatalmas meleg ellenére. Ezek után viszont elmentem szabadságra, és inkább lazultam, ill. a gyerekekkel foglalkoztam, mint futni mentem volna. Szóval nem úgy készültem fel, mint ahogy szerettem volna, de azért bizakodva vártam a rajtot.
Mivel ez a verseny is beleszámít a „Fut a cég” elnevezésű versengésbe, melyet évről-évre a Hewlett-Packard Magyarország Kft. nyer meg, nagy kampányt folytattunk a kollegák körében, hogy minél többen vegyenek részt rajta. Ez elég jól sikerült, hisz rengeteg sárga pólós gyülekezett a Városligetben a szokásos fotózkodásra. Az összes egyéni félmaratont vállaló futó egyben a váltófutás első embere is volt. Az időjárás tökéletesnek ígérkezett: nem esett, nem sütött, nem fújt!
Kiérve az Andrássy útra, jó iramban futottam, s azt terveztem, hogy a váltóhelyig gyorsabban próbálom nyomni, aztán majd meglátjuk... Az első 3km-en 4 perces ezrekkel mentem, s egy idősebb futótárs mellém is szegődött, hogy jól nyomom, és az első 10km-en velem tartana. Mondtam neki, hogy ezt a tempót nem tudom sokáig tartani, de jöjjön és nyomjuk. 1,5 km-en keresztül tartott velem végül is, majd leszakadt… Ezúttal nem a Lánchídon át vezetett az út, hanem a felső rakparton az Apáczai Csere János utcában. Ott volt a 4km-t jelző tábla, ahol megettem a magammal hozott Power Gel-emet, majd ittam rá egy pohár vizet, és már rohantam is tovább le az alsó rakpartra. A Szabadság hidat elhagyva az útvonal visszakanyarodott fel a hídra, majd a másik oldalon balra le a budai felső rakpartra. A futás jól ment, 4.20-as ezrekre álltam be, és azzal kanyarodtam le az alsó rakpartra a Petőfi híd előtt. Innen a Duna parton folytatódott a verseny észak felé, és itt volt a 10km-t jelző tábla is, melyet 42.44-nél hagytam magam mögött. Továbbra is egyenletesen haladtam, nem éreztem se fáradtságot, se holtpontot. A Lánchíd alatt vezetett a verseny, majd felkanyarodott a hídra, utána egy jobb kanyarral le a pesti alsó rakpartra. Itt a híd lábánál volt a váltóhely, melyet gyorsan elintéztünk Baluval és robogtunk is tovább. Közben a frissítőállomásoknál rengeteget ittam, izót is nem csak vizet, de egy kis darab banán is lecsúszott. A Dráva utca közelében volt a fordító (14.5km/1.03.07), majd fel kellett loholni a felső rakpartra. Itt sikerült megelőznöm egy másik sárga pólós kollegát is. A képviselői irodaház utáni frissítőnél ettem néhány szőlőcukrot is, és egy kis darab a torkomon akadt, ami iszonyú köhögés-rohamot generált. Bajomon segítve valaki hátulról akkorát vágott a hátamra, hogy szinte repültem egyet, ezáltal is lendületet nyerve… 17km-nél jártunk, és továbbra is jól éreztem magam: semmi fáradtság, fájdalom, vagy holtpont nem volt. A nyugati felüljáróra is lazán vágtattam fel, miközben Monspart Sarolta lelkesített, majd nyomtam lefele ezerrel. A Dózsa-Lehel sarkán a család várt, és drukkolt: gyors pacsizás után kezdtem bele az utolsó két kilométerbe, gyermekeim hangos bíztatásával a hátam mögött. Ekkor már tudtam, hogy belül leszek a tervezett 1.35-ös időn. A városligeti célba pontosan 1.33 perc alatt értem, őszinte mosollyal az arcomon, miközben Péter Attila „Repülj Páva!” kiáltással köszöntött. Elmondhatatlan boldogságot éreztem, hogy ilyen jó eredményt értem el, ahhoz képest, hogy mennyire keveset készültem, mondhatni eléggé elhanyagolva azt!
Őszinte mosollyal a célban
Még ott a célterületen rengeteg futótárssal, kollegával, régi ismerőssel találkoztam, és beszélgettem a versenyről, ill. az átélt kilométerekről, élményekről. Origóba visszatérve kiderült, hogy a „Fut a cég” kategóriában mind a nők (Anita & Kritti), mind a férfiak (Zaki és Sanyi) versenyét cégünk csapatai nyerték meg, a mi váltónk „HP Villám” a negyedik lett, ezzel is szerezve néhány pontot. A lányok az összesített versenyben is harmadikak lettek, ezúton is gratula nekik!
Ezúttal sem maradhatott ki a verseny utáni közös fotózás, és pizzázás sem, mint egy jó csapatépítésen, melyet az Angyalcipős futótársaimmal folytattam, akik szintén jó eredményekkel abszolválták a versenyt.
GPS koordinátákat, útvonalat ITT találod.
