Ez volt a 9. Budapest Félmaratonom, akármilyen név alatt is futott, hiszen az elsőt még 1996-ban teljesítettem, de nem emlékszem rá, hogy ennyire kedvező lett volna az időjárás valaha is. Felhős, viszont eső-, és napmentes 16C-os hőmérséklet: tökéletes futásra!
Mivel a céges csapatnak szintén én szerveztem a versenyt már korán beértünk a rajthelyre az Infóparkba Eszterrel és Zalánnal, mivel családi váltóban is futottunk, nemcsak egyéniben. Lassan minden kolléga/futótárs megérkezett, és a közös csoportkép után szét is széledtünk, hiszen a váltóknak el kellett foglalniuk helyüket a város különböző pontjain.
RepüljPáva családi váltónk rajtra készen
Miután beálltam a rajthelyhez rájöttem, hogy a kompressziós zoknim otthon maradt, tartottam tőle, hogy fájni fog a vádlim, de már nem volt visszaút, mert a mezőnyt el is indították, reggel 8 órakor…
Rajt előtt
A verseny jobbára Budapest alsó rakpartjain vezetett végig, először a budain felfelé. Kicsit párás volt az idő, és a levegő sem járt, de legalább nem sütött a nap! A második kilométernél mellém csapódott régi foci/futótársam Gyuri, így vele beszélgetve elég gyorsan teltek a kilométerek. Az első frissítőállomás előtt megettem a magammal hozott gélt, hogy bírjam a gyűrődést. Ugyan a héten gondosan figyeltem a szénhidrát-feltöltésre, azért nem árt az óvatosság! Némi vízzel leöblítve a mézédes gélt folytattam utamat a Duna mentén folyásiránnyal szemben, hogy minél előbb odaérjek a váltópontra Eszterhez, ne várjon már rám annyit. Közben az órámat újra kellett indítani, mert valamiért elszállt rajta nemcsak a GPS, de minden más is... Fasza… Nem szoktam folyamatosan azt bámulni, de nem árt némi indikáció arról, hogy mekkora sebességgel haladok. A pulzusomat szándékosan nem monitorozom, nem futok olyan gyorsan, hogy ezzel kelljen foglalkoznom, sajnos….
8km körül volt egy újabb frissítő pont, ahol már ittam isot is, az soha sem árthat. Locsoltam magamra egy kis vizet majd ezt követően oda is értem a váltópontra, ahol egy gyors váltást és csókot követően már rohantam is tovább az Árpád híd felé. A hídra felfutva a forgalommal szemben haladt a mezőny, miközben egy pörgős Sabaton számtól még jobban hajtva futottam felfelé egészen a margitszigeti lehajtóig, ahol dobtunk egy éles balost, majd rohanás le, végig a szigeten. Középen volt egy újabb frissítőállomás, ahol ettem egy szőlőcukrot is, nemcsak a folyadékot pótoltam. Órám szerint 4.41 körüli ezrekkel haladtam, és egész eddig egész jól ment a futás, de őszintén szólva a Margit hídra már kicsit nehezen értem fel… Azt hittem, hogy valami hullámvölgy következik, de lefele már újra éreztem magamban az erőt, és egy régi klasszikus szerint lefelé a szar is gurul, hehe…!! Ekkor jártunk 14km-nél, ergo már csak a táv egyharmada volt vissza.
A pesti alsó rakparton folytatódott a verseny, itt volt a harmadik váltópont, ahol Zalán fiam várta édesanyját, hogy lefussa családi váltónk utolsó 6 kilométerét! Nekem továbbra is jól ment, tartottam a sebességet, és éreztem magamban az erőt. Az Erzsébet híd után volt a következő frissítő pont, ahol újra folyadékot vételeztem, majd készültem lelkileg az utolsó néhány kilométerre és persze arra, hogy ne ezek legyenek a leglassabbak.
A rakpart végén balra felkanyarodtunk a Szabadság hídra, végig egy macskaköves burkolaton, ami nem a legideálisabb egy futóversenyen, de azért túl lehet élni… Itt már csak egy korty vizet ittam, majd vágtattam felfelé a hídon, középen: én voltam a villamos!!!
Az utolsó másfél kilométer a budai felső rakparton vezetett a célig. Itt már boldogan nyargaltam befelé, nagy baj már nem érhetett, és nem is ért!
Péter Attila a szokásos „Repülj Páva!” kiáltással fogadott a célvonalnál, majd az SMS értesítőből megtudtam a pontos, és persze hivatalos időeredményemet is miután az órám után a telefonom is feladta a harcot a mai nap: 1.38.43!! Szerencsére se a lábam, se a derekam nem fájt, és boldog voltam, hogy ezen a mai 21 kilométeren a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy hogyan marad benne végre az a rohadt bluetooth-os fülhallgató dugója a fülemben...!!!
Célfotó
Zalán, és egyben családi váltónk is beért
