Több mint fél éve nem álltam rajthoz semmilyen futóversenyen, így már hiányzott ez a fajta kihívás az életemből. Mivel félmaratoni távot sem igazán futottam mostanában, itt volt a remek alkalom, hogy pótoljam ezt a hiányosságot.
Mivel a Vivicitta futóverseny két naposra nőtte ki magát, már szombaton elkezdődtek a kihívások családunk számára: Ella két barátnőjével indult a 3x2 km-es váltóversenyen, és 9.40 alatt teljesítette a 2 km-es távot.
Délután Eszter, és Zalán fiam állt rajthoz a 7 km-es versenyen. Én is elkísértem őket, edzésnek pont megfelelt a vasárnapi verseny előtt! Féltávig együtt is futottunk a szinte nyárias melegben, de onnan folyamatosan elhagytuk Esztert, sőt az utolsó kilométert meg is toltuk, így 40.30 perc lett a vége. Remekül ment neki, legközelebb kicsit gyorsabban fogjuk futni, bírni fogja úgy gondolom! Eszter három perccel később ért célba.
Vasárnap reggel ideális futóidőre ébredtünk: hűvös, kicsit felhős ég, enyhe szél, nap sehol!! Ezúttal a Margitsziget adott otthon a rendezvénynek, ott gyülekeztünk DXC-s kollegákkal, és vártuk a rajtot, ami 9 órakor jött el. 1.40 percen belül terveztem lefutni a 21 kilométeres távot, mivel mostanában nem járok kispályára focizni, ami felgyorsítana, és iramfutásokat is ritkán csinálok, inkább terepen futok: ezerszer jobb, mint a beton, javaslom mindenkinek!
Az elején kicsit megnyomtam a Margitszigetről kivezető úton felfelé, majd egy bal kanyar után már a Margit hídon vágtattam a pesti rakpart felé. Közben a nap is kezdett előbújni a felhők mögül, bár nem túl intenzíven, szerencsére. Közben a Parlament után a Lánchídon át Budára futottunk át, és a Várkert Bazár előtt volt az első frissítőállomás. Gyorsan megettem a szokásos Power Gel-emet, és ittam rá egy-két korty vizet, majd futottam tovább. Attila út, Alagút volt az útvonal, majd lekanyarodtunk a budai alsó rakpartra. Ott a Duna mentén haladtunk lefele a Petőfi híd irányába. A futás jól ment: nem volt semmi gond, a következő frissítőállomáson ittam isót is nem csak vizet. A 10. kilométert jelző tábla ott volt, ahol felkanyarodtunk a felső rakpartra, közel a Rákóczi hídhoz. Időm 46.10 volt. Itt azonnal szembeszéllel kellett megküzdeni, ami kicsit le is lassított, de azért igyekeztem tartani a tempót. Itt volt a váltóverseny váltópontja, illetve egy frissítő hely is, így isó+víz bevitel után folytattam az utamat a cél felé.
A Szabadság híd következett (azon ma még úgy sem futottunk keresztül...) majd a pesti alsó rakparton a Parlament felé vezetett az út. Itt már szerencsére nem volt szél, így a 14-es kilométernél újra ittam egyet, és mentem tovább. A 16 km környékén volt egy pár perces holtpont-szerűség, amikor kicsit belassultam, de nem sokáig tartott ez az állapot! Az órámat ritkán néztem meg, csak azt az egyet számolgattam, hogy beérek-e a tervezett időn belül, vagy nem. Először még nem voltam benne biztos, de aztán kezdtem megnyugodni emiatt... Lassan vissza is ért a mezőny a Margitszigetre, ahol azért még hátra volt 2,5 km a célig. A nap is egyre erősebben sütött, de nem eléggé ahhoz, hogy ez megzavarjon. Sőt: próbáltam kicsit megnyomni a végét, amit a GPS-es időmérés nem igazolt vissza, mondjuk lassabb sem lett, mint az átlagos perc/km!
A célra kanyarodva a sziget végén még kicsit gyorsítottam, és elégedetten mosolyogva értem be, miközben Péter Attila a szokásos "Repülj Páva!" köszöntéssel üdvözölt. A hivatalos időm végül is 1.39.37 lett, ergo teljesítettem a kitűzött célt! Összességében egy remek hangulatú verseny volt: probléma nélkül, lazán ment az egész, igaz tovább lassultam, de 45 évesen nincs mire panaszkodni....
Az útvonal, GPS adatok ITT érhetőek el!
