A januárban sikeresen lefutott Zúzmara Félmaratont követően döntöttem el, hogy benevezek erre, a régen már többször is teljesített gödöllői versenyre, a „Téli Margitára”. Szerencsére a derekam sem fáj mostanában, ezért a felkészülés is sikeresen megvolt: nem kellett heteket/hónapokat kihagynom.... Még időben felhívtam Zsolti barátomat is, hogy csatlakozzon hozzám, ne egyedül fussak ott a dombok között! Egyébként anno pont vele futottam itt a Gödöllői Dombságon. A verseny egyébként is része az "Ötpróba Tokióba" kezdeményezésnek, amihez cégünk (DXC Technology) is lelkesen csatlakozott!
Rajt előtti pillanat
A verseny reggelén már korán odaértünk a rajthoz, mert fel kellett venni a rajtszámot. Amíg apa fut, család kirándul, hadd szokják ők is a terepet. Több ismerőssel is sikerült összefutnom, többek közt kedvenc rádiós műsorvezetőmmel, Ács Gáborral (Jazzy, Millásreggeli)! Zsolti is megérkezett, így együtt hangolódtunk a versenyre, ami kis csúszással el is rajtolt. Ez egy olyan verseny, ahol olcsó a nevezési díj, cserében viszont nincs chip-es időmérés. Ellenőrző pontok vannak, ahol egy pecséttel igazolják, hogy valaki tényleg ott is járt. Az idő is futásra termett: 8 fok, felhős, de esőmentes! Az első 3km még Gödöllőn belül, betonon ment, de a máriabesenyői templomnál végre megérkeztünk a jó kis saras terepre. Itt először sima volt az út, csak pár kilométer után kezdődött az emelkedős szakasz. Lazán, beszélgetve futottunk, és kerülgettük a kirándulókat, akik legtöbbször elengedtek bennünket, de nem mindig…
Az első ellenőrző pont a „Miska-kútnál” (6,3km) volt. Itt a kezünkbe nyomtak egy Sport szeletet, majd folytattuk utunkat az M3-as autópálya alatt átfutva a Babati-völgyben a tavak mentén. Ezen a helyen következett a második ellenőrző pont (9,3km), ahol gyorsan megettem a Sport szelet, majd ittam rá egy pohár iso italt. Tovább haladtunk a széles úton, ami jól futható volt, néhol egy-egy befagyott pocsolyával. Néhány kilométer múlva az út jobbra felkapaszkodott egy emelkedőn, ahonnan elég jó kilátás nyílt a völgyre. 10km-nél jártunk, amikor begyújtottam a rakétákat fölfelé, és onnan már egyedül futottam tovább. Miután felértem az emelkedő tetejére a hosszabb egyenes szakaszt egy lejtő követte, ami elég csúszós volt, több helyen is kicsit fagyos, de ez az új terepcipőmnek (Saucony – Excursion) nem nagyon ártott meg, szerencsére! Lenn a völgyben sík szakasz következett, többek közt elhaladva „Domonvölgy Lovas Tanya” mellett is. Ezután értem a 3. ellenőrző ponthoz a Mária útnál (14km). Gyorsan magamba döntöttem két pohár teát, és már indultam is fölfele, nehogy már állandóan lefele fussunk, hehe… Hamarosan kiértem az erdőből egy szántóföldre, ami hullámvasútként kanyargott előttem: egyszer le, egyszer fel. A felfele rész eléggé csúszós volt, így elég lassan tudtam csak haladni. Egy meredek lejtőn kellett visszaereszkedni a Babati-völgybe. Innen rá lehetett látni az autópályára is. A futás jól ment nem voltak holtpontok, és mivel az órám szíjja megadta magát, nem is tudtam hányadik kilométernél járok, mennyi a pulzusom, vagy milyen gyorsan futok éppen.... Hamarosan újra visszaérkeztem az M3-as alatti alagúthoz, ahonnan a verseny legkeményebb szakasza kezdődött: egy totál sáros, és rettentően meredek hegyoldal, amin menni sem nagyon lehetett, így sétálva az erdőn, és kisebb bokrokon keresztül tudtam csak haladni felfele. Miután felértem megálltam egy perc technikai szünetre, majd folytattam utamat, immár hegyről le, lassan visszatérve Gödöllőre. A 18. kilométernél a város felett volt a 4. ellenőrző állomás, ahol a gyors pecsételést követően vágtattam tovább a cél felé. Innen már csak lefele vezetett az út, betonon. Ezen a szakaszon még megelőztem néhány futótársat, így érkeztem meg a célba 2.04.10 alatt! A telefonom szerint 438 méter szintemelkedés volt a 22 kilométert követően!
Befutás után: ennyire azért nem éreztem rosszul magam, mint ahogy itt kinézek, hehe....
Célban még beszélgettem néhány emberrel, Zsolti is beért negyed órával mögöttem, és család is megérkezett a kirándulásból. Lekváros deszkával vezettem le a fáradalmakat, ami nagyon jól esett, pár pohár meleg teát kortyolva mellé: hiába, remek szervezés, és mégjobb hangulatú verseny, ajánlom mindenkinek! Szerencsére sem a lábaim, se a derekam nem fájt a versenyt követően, és 28. helyezett lettem a 182 induló közül!
Az útvonal, GPS adatok ITT érhetőek el, ez meg ITT egy látványos videó az útvonalról!
