HTML

SportpályaFUTÁS

Futó-triatlonversenyek, es egyéb sportesemények beszámolója testközelből.

Friss topikok

  • Niterider: Köszönet kedves Haile! HAJRÁ!!! (2012.11.16. 12:10) Normafa Terepfutás
  • drcs: Tamás! Az jo h meggyogyulás fele haladsz, gratula. Ez az esemeny nem ezt tamasztja alá. Olyan tem... (2012.07.11. 14:24) Balatonátúszás 2012
  • Niterider: @veresur: ez pontosan 10 perccel rosszabb ido mint az eddigi legjobbam, emiatt vagyok ki... (2011.06.15. 12:36) Kékes Csúcsfutás – 2011
  • Niterider: @Haile: Koszonet! Jovore majd te huzol engem!! @plussbirka: Az osszehasonlitast arra ertettem, h. ... (2011.05.12. 13:27) Borvidék Félmaraton – Szekszárd
  • bastya6: szasz Tomi, magam ugyan a labdakergetés szerelmével nem dicsekedhetek, de a futást, pláne a termé... (2009.05.28. 16:05) Sport és sérülés

Linkblog

Győztes félmaraton Orfűn

2016.07.11. 07:18 :: Niterider

Orfű, és a Pécsi-tó mindig is különleges helynek számított számomra, nemcsak azért mert gyönyörű helyen fekszik, hanem mert remek hely sportolásra. Anno, komlói gyerekként gyakran jártam oda edzeni: kerékpárral kitekertem (21km), majd egy kör futás megtétele után (6.1km) a triatlon úszó száma következett, utána meg tekerés haza.

Amikor megtudtam, hogy itt rendezik az „Ötpróba Rióba” újabb versenyeit, és pont azon a hétvégén járunk újra Baranyában, nagy örömmel neveztem be a félmaratonra. Eszter a rövidebb távot vállalta be, ami 6.1km volt.

dsc_9368.jpgKettesben a rajt előtt

Néhány nappal az esemény előtt „hamburger-mérgezést” szenvedtem: iszonyatosan rosszul lettem, és folyamatosan a mellékhelyiségbe jártam egy hamburger elfogyasztásának köszönhetően, ami nem volt valami jó előjel, de felkészültem rá, hogy verseny közben esetleg be kell majd futnom az erdőbe emiatt…..

A rajt fél órát csúszott egy baleset miatt, ez csak a meleg miatt aggasztott, de 9 órakor végül is elindulhatott a nem túl nagy létszámú mezőny. Rajt a szabadstrandnál volt, így a gáton kellett először átfutni, ahol fújt a szél, de ez most kifejezetten jól esett. Az élen egy idősebb futó haladt, mögötte egy triatlonos srác, majd én következtem. Hamar megléptünk a mezőnytől, és néhány kilométer múlva már idősebb sporttársunkat is magunk mögött hagytuk. Másodikként haladtam el a sporttábor előtti részen, ahol a célkapu is van, de a befutóig még meg kellett tenni három kört…

A strand felé vezető kanyar után az erdő fái megvédtek a napsugaraktól, itt néhány száz méteren keresztül árnyékban futhattunk, erőt gyűjtve az első emelkedőhöz. Az egy frissítőállomás a strand bejáratánál volt, ittam is fél pohár vizet, és rohantam a srác után. Itt újabb emelkedővel kellett megküzdeni, majd a hullámvasút folytatásaként lefele vezetett az út egy rövid szakaszon. Ezt követte a legdurvább emelkedő melyre a versenyen fel kellett futni, de utána megint lazíthattunk lefele. Lassan meg is tettük az első kört, így gyorsan meg is ettem a szokásos Power Gel-emet, amit leöblítettem egy pohár vízzel, és követtem a tőlem 50 méterrel előttem haladót. Szerencsére a hasam nem görcsölt, és jól éreztem magam. Órámat egyáltalán nem néztem meg, nem érdekelt az idő/távolság/gyorsaság hármas, csak futottam, élvezve annak minden percét. A sport tábornál Eszter drukkolt néhány komlói baráttal karöltve, majd egy motoros kiabált oda, hogy „Hajrá Tomi!”, akiről gőzöm sincs ki lehetett, úgy be volt öltözve, de köszönet neki!

Az újabb emelkedős részen simán végig mentem, közben már izóval is frissítve, illetve vízzel locsolva magamat. Ekkor kezdtem el barátkozni a gondolattal, hogy a végén még akár dobogós is lehetek, hiszen 20 méterre futok közvetlenül az első után, miközben a harmadikat nem is látom magam mögött. Azért még bennem volt az esetleges kitérő a hasam miatt, de szerencsére erre végül nem került sor…

A második kör után a gáton futottunk keresztül, amikor elkezdett csökkenni a táv kettőnk között, s úgy tűnt számomra, hogy ellenfelem nem bírja az általa diktált iramot. Meg is előztem, így már az élen haladva értem oda a sport táborhoz, ahol Eszterék csodálkozva vették tudomásul, hogy már nem a második helyen nyargalok! Már csak egy kör volt hátra, és bíztam benne, hogy minden rendben lesz, legfeljebb a srác vissza előz, de akkor legfeljebb második leszek. Továbbra is éreztem magamban az erőt, nem volt holtpont, jó iramban futottam keresztül a dimbes-dombos részen, izóval frissítve, vízzel leöblítve!

dsc_0188.jpgA rendőrautót képtelen voltam utolérni.....

Órát továbbra sem nézve haladtam a cél felé, ekkor már tudtam, hogy itt baj nem lehet, hisz pár kilométer volt már csak vissza. A második messze lemaradt mögöttem, bennem meg duzzadt az erő, ha kell még meg is nyomom a végét!! Ha meg nem is nyomtam, de nem csökkent a lendület mely bevitt a célba, elsőként 1.34.19 alatt, 157 méter szintemelkedéssel. Eszter hatalmas öleléssel gratulált, és én nagyon boldog voltam. Tudom az időm nem túl acélos, de a mai nap nem volt olyan itt, aki ennél gyorsabb lett volna! A második helyezett 1-2 perccel mögöttem érkezett, jókedvűen gratulálva kezdtünk el beszélgetni egymással. Mondtam neki, hogy 10km-ig nem gondoltam volna, hogy utol tudom érni, de mint kiderült ő nem ette meg a Power Gel-jét, és elfogyott az ereje…

img_20160612_080227.jpgKupával a kézben

Délután négy órára ígérték az eredményhirdetést, így lelkesen vissza is mentünk, de azt időközben megtartották, nélkülem. Na mindegy, a kupát azért átvehettem, melyből később egy kis bort is ittam:

image-0_02_01_3273a9df6191159adf8970a09fdf695afb20b820d7c75cd02871f02be42639c9-v.jpgCheeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeers

Az útvonal GPS adatok ITT, és ITT érhetőek el!

Szólj hozzá!

Címkék: győzelem nike félmaraton Orfű Eszterke Szomi 21km suuntoambit jólérzemmagam

Vivicitta Félmaraton 2016

2016.05.09. 21:37 :: Niterider

Tekintettel arra, hogy márciusban két hétig olyan beteg voltam, hogy még mozdulni is alig tudtam, és szűnni nem akaró lázzal feküdtem, nem a legideálisabb felkészülésen voltam túl… Ennek ellenére megnövekedett önbizalommal álltam rajthoz, mivel egy héttel a félmaraton előtt Dévény és Pozsony közötti 12km-es versenyen futottam egy egész jó időt, igaz lejtmenetben, de akkor is!

Enyhén felhős idővel indult a reggel, de nem volt hideg, egyedül a szél fújt egy kicsit jobban a kelleténél, amikor reggel 8-kor biciklire pattantam, és kikerekeztem a Margitszigetre. Ott már gyűltek a futótársak, szerencsére találkoztam is néhány régen látott arccal, mielőtt felvettem volna a rajtszámomat. Mivel ezúttal is a cég (Hewlett-Packard Enterprise) által szponzorálva futottunk, még volt idő néhány poénra, ill. biztató szóra a kollégákkal a rajtot megelőzően. A szokásos rajt előtti izgalom nem vett erőt rajtam, mert tudtam nem ez lesz életem legjobb eredménye, így nem izgultam, csak egy jót szerettem volna futni.

12994426_978809582209367_5475954290458565332_n.jpgA HPE futócsapata

Az első kilométeren még nem igazán lehetett haladni kifelé a szigetről, de a Margit hídon Pest felé már volt hely, hogy előzgessen az ember. Itt már érződött, hogy a szél erőteljesen fúj, de nem zavart még igazán. A pesti rakparton a Parlament előtt haladt el a mezőny majd a Lánchídon át Budára. Itt kicsit erősebb széllökések kaptak oldalba, de jól haladtam balra kanyarodva, majd elfutva a Várkert bazár előtt. Itt történt meg az az eset, melyről írtak internetes újságokban is, miszerint a nagy szél lefújta a 6-os kilométer tábláról a számot, amit egy rendőr próbált visszatenni a helyére, kevés sikerrel. A tábla pont akkor esett le a helyéről, amikor odaértem (26.51), és láttam, hogy próbálta szegény odatámasztani az oszlophoz, de a szél persze állandóan elfújta, így onnantól rendőrünk tartott a kezében: respect!

7km környékén kanyarodtunk le a budai alsó rakpartra, ahol egy frissítőállomás előtt bevettem az arcomba a szokásos Power Gel-emet. Itt a verseny végig folytatódott egészen a rakpart végéig. A szél szemből fújt, de nem vészesen. Egy 4-5 fős csapattal futottam együtt, így valamelyest védve voltam a széltől is.

2016_0014_04_2827_12.jpgA Parlament előtt szárnyalok éppen

Közben kisütött a nap, de még korán volt ahhoz, hogy nagy meleg legyen (a rajt 9-kor volt!). Az órámat nem nézegettem: nem érdekelt mekkora sebességgel haladok, nem érdekelt a pulzusom, csak futottam mosolyogva, jó kedvvel, és erővel. 10 km-nél azért ránéztem az órámra, ami 44.20-at mutatott. Miután a Rákóczi hídi fordítónál visszafele kezdtünk futni, magam mögött hagytam azt a néhány embert, akivel addig együtt nyomtam. A Szabadság hídon vezetett vissza az út a pesti oldalra, onnan is le a rakpartra. Ezen a szakaszon már inkább hátszél volt, így segítve legyőzni a távolságot. Továbbra is jó iramba haladtam a Parlamentet elhagyva, ahol több ismerős is biztatott, kiabált, és integetett útközben, további erőt adva. A Margit híd után volt egy fordító, majd a hídra felfutva visszatértünk a Margitszigetre. Ezen a szakaszon óriási szél akadályozott a futásban, de azért igyekeztem, hiszen már csak másfél kilométerre voltam a céltól! A befutó szakaszon egy kicsit fokoztam a sebességemet, mivel volt még bennem erre is erő. A célba 1.35.38 alatt értem, miközben kedvenc szpíkerünk szokásos „RepüljPáva!” kiáltással fogadott.

2016_0014_20_0522_12.jpgRepüljPáva átrepül a célvonalon

Tekintettel a rendes felkészülés hiányától, megelégedtem volna egy 1.40 körüli idővel is, de így még boldogabb voltam, mert idegeskedés nélkül, lazán sikerült lefutnom a félmaratoni távot, 4.29-es ezrekkel. Ez az eredmény a 329. helyre volt elég a majdnem 8000 indulóból!

 

Útvonal & GPS adatok ITT érhetőek el!

Szólj hozzá!

Címkék: budapest margitsziget futás running félmaraton 2016 vivicitta 21km HPE hewlettpackardenterprise runningteam

Running up to Hungary highest point

2015.06.20. 06:08 :: Niterider

Decided to write this post in English to give an insight of a running race to my foreign friends. Hope you guys will enjoy it!!

 

This running race organized in the “Matra” mountains each year to run uphill to the highest point (1014 m/3327 ft) of Hungary above sea level called “Kekes”. The distance “only” 11.6 km (7.2 miles) long but the ascent is 671 meter (2201 ft). Weather conditions have been summery that is not too good for an event like that. The forecast stated 32 degrees C. (89.6 F)…

Under these weather conditions it’s very important to consume as much water as you can even a few days before the race to avoid dehydration. Also drank some iso drink but it’s better to do during the race to replace the lost minerals from your body. I’ve also taken a PowerGel Energy Gel right before the start that has the carbs and sodium of a sports drink in an easy-to-swallow gel that delivers convenient fuel to help optimize your performance.

The organizers estimated that more than 2000 runners will participate. I had planned to reach the finish line within 1 hour and 5 minutes and excitedly waited for the start shot. The race started at 12.45 PM, the hottest part of the day on the road that was burning like a stove! In my point of view the first few kilometers are for warming-up your body meaning not to run too fast to save some energy at the end. That was an easy-going three kilometers even some quick chat with other runners whom I haven’t seen for ages.

At the first refreshment point I quickly drank a glass of water and also poured some water to my head and into my baseball cap. I’m afraid there were no clouds in the sky and not any shadows to hide from the sunshine as well, but I continued my way forward on the serpentine road that was continuously ascending. Luckily the next refreshment point was quite close at 6km so I had a chance to get some iso drink along with some water. I felt the power inside me and had the stamina to keep the pace around 5.10 minutes/kilometer.

At the 8km point we reached a small village and had a right turn for the last 3.5km where the ascent of the road became even steeper. After having some refreshments I started running again, of course a little slower than previously due to the suddenly increased ascent. At least the foliage of trees gave some cover from the sunshine, therefore the temperature was much more bearable. I overtook some other runners at this stage of the race as I still had some power not to slow down completely as many others.

The last two kilometers had been really hard part especially the very last two hundred meters where the route joined in a skiing piste. I was finishing with a big smile on my face as the speaker welcomed me on the peak of the hill. My time was 1 hour 4 minutes within the planned one placing on 80th out of 1740!!

2015_0019_11_0288_18.jpg

My significant other had waited for me at finish line holding an ice-cold-beer to replace the lost energy and celebrate the successful race. After drinking it we made our move running downhill: together this time throughout the forest…

dsc_5483.jpg

Route and GPS info can be found HERE

Szólj hozzá!

Címkék: Mátra Kékes Mátraháza Mátrafüred 11.6km Uphill

Sérülésből visszatérve - 2015

2015.06.04. 06:37 :: Niterider

Meglehetősen elkeseredve vettem tudomásul tavaly ősszel a folyamatos, és egyre elviselhetetlenebb hátfájásom diagnózisát: gerincsérv. Azóta sokat olvastam erről, és tájékozódtam mi is ez a betegség, melytől egyre több ember szenved, többek között az ülőmunka következményeként. Szerencsére nagyon hamar megkaptam egy kiváló gyógytornász, Ugrin Évi telefonszámát egy másik sorstárstól. Évi egy hét alatt csodát tett a McKenzie-torna segítségével, mivel az összes fájdalmam elmúlt. Ehhez sokat kellett itthon is tornáznom, de az érdem inkább az övé: hálás köszönet érte, ezúttal is!

dsc_5460.jpg

Decemberben már lassan elkezdtem újra futni, de még csak keveset, és óvatosan, fokozatosan terhelve magamat, de nem volt semmi probléma: nem fájt a hátam. Januártól aztán elkezdtem növelni a megtett kilométerek számát, a szintkülönbségeket úgyszintén. Szerencsére ebben több kedves futótárs is a segítségemre volt, akikkel együtt futottam az elmúlt hónapban. Az Angyalcipőkkel indítottam az évet, majd Futóbékával másztunk fel a Hármashatár-hegy tetejére,

dsc_5431.jpg

 a Népligetben meg Gyulával körözgettünk:

10344765_10203299723324353_3204001494436559724_n.jpg

Komlói családlátogatás alkalmával felfutottam a Zengő tetejére:

dsc_5450.jpg

majd Kispál Lacikával dagonyáztunk sártengereken át Magyaregregyre, és vissza.

img_20150118_104125.jpg

Ezek után csatlakoztam egy kis közösséghez (CoffeeRun) akik minden egyes péntek hajnali 6-kor felfutnak a Hármashatár-hegy tetejére, vagy legalábbis a környékére, és ott rohangálnak, míg a város éppen csak ébredezik. Itt rengeteg új futótárssal ismerkedtem meg, és hosszú idő után újra hóban futhattam: csodás volt!

984319_1552839884982342_3720131585814396561_n.jpg

 

coffeerun_2_.jpg

Fellelkesülve a sikeres visszatérésen vettem egy új futócipőt (Nike, Lunareclipse 4) is, amit ugyan még nem próbáltam ki, de majd annak is eljön az ideje. Hetente egyszer járok kispályára focizni, mert már az is nagyon hiányzott, és ez így kerek…!!!

img_5191.jpg

Szólj hozzá!

Ultrabalaton 2015

2015.06.04. 06:36 :: Niterider

Már a harmadik alkalommal vettem részt ezen a versenyen, de eddig még nem írtam róla egyetlen bejegyzést sem, így hát itt a remek alkalom, hogy beszámoljak erről a különleges versenyről is. A táv 220km, aminek tíz kollégámmal együtt álltunk neki, a „HP Nappal” csapatával. A távok 5-18km között váltakoztak személyenként, igaz a váltópontok néha csak 3-5km-re voltak egymástól, de mi egyszerre általában több szakaszt is futottunk, nem apróztuk el. A rajt, az eddigi évektől eltérően, délután 2-kor volt, ami nagyban megnehezítette csapatunk dolgát. A csapatok már reggel óta folyamatosan indultak, míg az egyéni versenyzők hajnali 6-kor kezdték a versenyt, hogy teljesítsék ezt a nem kicsi távolságot, a hirtelen jött nyári melegben…

Idén abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az utolsó négy szakaszt kaptam meg, ami 24km, és az előzetesen kalkulált időbeosztás szerint rám csak vasárnap délelőtt került sor, emiatt nem kellett végig autóznom a Balaton körül, ami rendkívül fárasztó vállalkozás. Mivel Zamárdiból kellett befutni a balatonaligai célba, ezért ott foglaltam szállást, de azért először a rajthoz érkeztünk a családdal, hogy – jelképesen – együtt rajtoljunk el a másik („HP Éjjel” nevű) csapattal.

img_5525.jpg

A délutánt már Zamárdiban töltöttük, a hideg Balatonban meg-megfürödve, majd este egy szénhidrát-feltöltő vacsorát követően megkerestem a váltópontot, ami elég közel volt a szálláshoz. Közben csapatom tagjai kőkeményen rótták a kilométereket a Balaton másik oldalán, megküzdve a dombokkal, és a hőséggel!

Vasárnap reggel begörcsölt vádlira, de legalább esős időre ébredtünk, amit én rendeltem, hogy ne kelljen a legnagyobb melegben futni… Társaim tartották az előre kikalkulált időbeosztást, és egy laza váltás után elindultam, hogy bevigyem csapatunkat a célba!

A déli parton nincsenek emelkedők, így lazán futhattam a kellemesen borult időben, ráadásul az eső is elállt, így mondhatni ideális futó idő volt. 4.40 perces ezrekkel tempóztam az elején, nem akartam elsietni. Szerencsére elég sűrűn voltak a frissítőpontok, ahol általában vizet vételeztem, hisz a család is jött velem, és néha a legváratlanabb helyeken bukkantak fel izót nyomva a kezembe, és bíztatva az úton.

Közben elhagytam Balatonszéplakot, kis utcákat hagyva magam mögött, megelőzve más, nálam fáradtabb, futókat. Elhagytam sok egyéni futót is, tapssal bíztatva őket, hiszen ők már több mint 28 órája úton voltak, és még egy félmaraton vissza volt a célig. Siófokon egy gyalogátkelőhelyen majdnem elütött egy idióta audis, aki fék helyett inkább a gázra lépett, de kisebb (na jó, egetrengető!!) káromkodás után haladtam tovább. Itt, 9km-nél, vettem magamhoz a Power Gelt, melyet már a Placebo hatás kedvéért is magamnál tartok, hehe…

img_5574.jpg

Továbbra is tartottam a 4.40-es tempót, és jól ment a futás, a lábam sem görcsölt, igaz néha kicsit éreztem a vádlimat. 16km környékén kicsit belassultam, ezt mutatta az órám is. Itt volt egy kis holtpont, de folytattam utamat a cél felé. Család már nem frissített: a célban vártak a többiekkel együtt. Útközben találkoztam néhány régi futótárssal, beszéltünk is néhány szót, de futottam tovább rendületlenül. Balatonvilágoson volt az utolsó frissítőpont, előtte léptem át a bűvös félmaratoni távot, az órám pontosan 1.40 percet mutatott. A frissítőállomáson ettem néhány szőlőcukrot, és ittam sok-sok vizet, locsolva magamra is belőle, majd újra útnak indultam. Itt enyhén emelkedett az út, amitől egy kicsit újra belassultam, de azért igyekeztem, hogy minél előbb beérjek. Közben egy kerékpáros hölgy szegődött mellém, aki azzal bíztatott, hogy nagyon jó tempóban, és dinamikusan futok. Háááát álszerénység nélkül állíthatom, hogy ez nem egészen így volt, de azért megköszöntem neki kedves szavait...

Aztán hirtelen befutottam a célnak otthont adó Club Aliga területére, és akkor már tényleg lendületesen haladtam a cél felé, néhány ismerős futó bíztatásától kísérve. A célterületen már vártak a többiek, akikkel kéz a kézben futottuk le az utolsó néhány métert. A vége 1.56 lett, ami lehetett volna jobb is, de most ennyit tudtam hozzátenni. Engedve a lelki zsarolásnak, miszerint gyermeknap van, Zalánnal még megfürödtünk a Balatonban, lemosva az út porát magamról…

dsc_5451.jpg

GPS koordináták / útvonal ITT található.

Szólj hozzá!

Címkék: 2015 HP Ultrabalaton 24km

Wizz Air Félmaraton 2014

2014.09.21. 20:55 :: Niterider

Már nyár elején eldöntöttem, hogy újra rajthoz állok a szeptemberi félmaratonon, melynek szponzora ill. elnevezése hosszú idő után „Nike”-ról, „Wizz Air”-ré változott. Arra gondoltam, hogy nyáron majd jól felkészülök, és lezúzom, mert kíváncsivá tesz, hogy mire vagyok képes. A Vivicittán HPs kollegákkal együtt futottunk két órás félmaratont, beszélgetve, lazán, itt viszont le akartam mérni hol tartok valójában.

A nyár eleji felkészüléssel nem is volt gond, hiszen rendszeresen futottam, ill. fociztam, továbbá részt vettem egy 26km-es versenyen Győr és Lipót között, ami egész jól sikerült (26km/2.05) a hatalmas meleg ellenére. Ezek után viszont elmentem szabadságra, és inkább lazultam, ill. a gyerekekkel foglalkoztam, mint futni mentem volna. Szóval nem úgy készültem fel, mint ahogy szerettem volna, de azért bizakodva vártam a rajtot.

Mivel ez a verseny is beleszámít a „Fut a cég” elnevezésű versengésbe, melyet évről-évre a Hewlett-Packard Magyarország Kft. nyer meg, nagy kampányt folytattunk a kollegák körében, hogy minél többen vegyenek részt rajta. Ez elég jól sikerült, hisz rengeteg sárga pólós gyülekezett a Városligetben a szokásos fotózkodásra. Az összes egyéni félmaratont vállaló futó egyben a váltófutás első embere is volt. Az időjárás tökéletesnek ígérkezett: nem esett, nem sütött, nem fújt!

Kiérve az Andrássy útra, iramban futottam, s azt terveztem, hogy a váltóhelyig gyorsabban próbálom nyomni, aztán majd meglátjuk... Az első 3km-en 4 perces ezrekkel mentem, s egy idősebb futótárs mellém is szegődött, hogy jól nyomom, és az első 10km-en velem tartana. Mondtam neki, hogy ezt a tempót nem tudom sokáig tartani, de jöjjön és nyomjuk. 1,5 km-en keresztül tartott velem végül is, majd leszakadt… Ezúttal nem a Lánchídon át vezetett az út, hanem a felső rakparton az Apáczai Csere János utcában. Ott volt a 4km-t jelző tábla, ahol megettem a magammal hozott Power Gel-emet, majd ittam rá egy pohár vizet, és már rohantam is tovább le az alsó rakpartra. A Szabadság hidat elhagyva az útvonal visszakanyarodott fel a hídra, majd a másik oldalon balra le a budai felső rakpartra. A futás jól ment, 4.20-as ezrekre álltam be, és azzal kanyarodtam le az alsó rakpartra a Petőfi híd előtt. Innen a Duna parton folytatódott a verseny észak felé, és itt volt a 10km-t jelző tábla is, melyet 42.44-nél hagytam magam mögött. Továbbra is egyenletesen haladtam, nem éreztem se fáradtságot, se holtpontot. A Lánchíd alatt vezetett a verseny, majd felkanyarodott a hídra, utána egy jobb kanyarral le a pesti alsó rakpartra. Itt a híd lábánál volt a váltóhely, melyet gyorsan elintéztünk Baluval és robogtunk is tovább. Közben a frissítőállomásoknál rengeteget ittam, izót is nem csak vizet, de egy kis darab banán is lecsúszott. A Dráva utca közelében volt a fordító (14.5km/1.03.07), majd fel kellett loholni a felső rakpartra. Itt sikerült megelőznöm egy másik sárga pólós kollegát is. A képviselői irodaház utáni frissítőnél ettem néhány szőlőcukrot is, és egy kis darab a torkomon akadt, ami iszonyú köhögés-rohamot generált. Bajomon segítve valaki hátulról akkorát vágott a hátamra, hogy szinte repültem egyet, ezáltal is lendületet nyerve… 17km-nél jártunk, és továbbra is jól éreztem magam: semmi fáradtság, fájdalom, vagy holtpont nem volt. A nyugati felüljáróra is lazán vágtattam fel, miközben Monspart Sarolta lelkesített, majd nyomtam lefele ezerrel. A Dózsa-Lehel sarkán a család várt, és drukkolt: gyors pacsizás után kezdtem bele az utolsó két kilométerbe, gyermekeim hangos bíztatásával a hátam mögött. Ekkor már tudtam, hogy belül leszek a tervezett 1.35-ös időn. A városligeti célba pontosan 1.33 perc alatt értem, őszinte mosollyal az arcomon, miközben Péter Attila „Repülj Páva!” kiáltással köszöntött. Elmondhatatlan boldogságot éreztem, hogy ilyen jó eredményt értem el, ahhoz képest, hogy mennyire keveset készültem, mondhatni eléggé elhanyagolva azt!

ppic_29_WizzAir_Felmaraton_Befuto_0326.jpg

 Őszinte mosollyal a célban

Még ott a célterületen rengeteg futótárssal, kollegával, régi ismerőssel találkoztam, és beszélgettem a versenyről, ill. az átélt kilométerekről, élményekről. Origóba visszatérve kiderült, hogy a „Fut a cég” kategóriában mind a nők (Anita & Kritti), mind a férfiak (Zaki és Sanyi) versenyét cégünk csapatai nyerték meg, a mi váltónk „HP Villám” a negyedik lett, ezzel is szerezve néhány pontot. A lányok az összesített versenyben is harmadikak lettek, ezúton is gratula nekik!

Ezúttal sem maradhatott ki a verseny utáni közös fotózás, és pizzázás sem, mint egy jó csapatépítésen, melyet az Angyalcipős futótársaimmal folytattam, akik szintén jó eredményekkel abszolválták a versenyt.

GPS koordinátákat, útvonalat ITT találod.

Szólj hozzá!

Címkék: Félmaraton Városliget HP Wizz Air Zaki Balu Váltófutás 21km

Kékes Csúcsfutás 2014

2014.06.25. 16:57 :: Niterider

Már régóta tervezem, hogy egyszer a Kékes Csúcsfutásra elviszem magammal a családot is, ez idén össze is jött egy kellemes apróból: egy napra esett Eszter névnapjával! Az eredeti terv az volt, hogy a célban fognak megvárni, és az utolsó métereken drukkolni, de ezt sajnos, Ella betegsége meggátolta, így lent maradtak Mátraházán. (Elkapott egy vírust előtte, és még gyenge volt, így inkább pihent egész nap.)

Talán a magaslati levegőnek köszönhetően egész jól aludtam, és pihenten ébredtem. Már kora reggel érezhető volt, hogy nagyon meleg lesz, főleg a verseny ideje alatt, aminek rajtját, valami érthetetlen okból 12.45-re tették…

IMG_3028.jpgRajt előtt rengeteg futótárssal találkoztam, köztük régi barátommal Szilárddal, aki mostanában kezd rászokni a futás, és a futóversenyek ízére! Egy gyors Angyalcipős fotózkodás után még megettem az ilyenkor szokásos Power Gale-emet, majd mentem a rajthoz. Eléggé hátulról sikerült rajtolnom, ami az elején kicsit frusztrált is, mert sok embert kellett kikerülnöm. Később rájöttem persze, hogy ez arra mindenképpen jó volt, hogy ne fussam el az elejét, és maradjon energiám az utolsó pár kilométerre is! Egyenletes tempóban tettem meg az első három kilométert, ott volt az első frissítőállomás. Levizeztem a sapkámat, hogy hűtse a fejemet a hatalmas melegben, majd folytattam utamat felfelé. A betonból is áradt a forróság, árnyék egyáltalán nem volt, de nem igazán zavart. Zenét hallgattam közben, a futás jól esett, nem éreztem fáradtságot. Leelőztem közben néhány rég nem látott ismerőst, többekkel váltottam is néhány szót, és persze rendületlenül haladtam a cél felé. 6km környékén következett az újabb frissítés, ahol izót ittam, vizet, és persze locsoltam magamra is, hogy jobban viseljem a hőséget. Ezen a szakaszon nem volt akkora emelkedő, de azért csak óvatosan mentem tovább, mivel nemsokára meg is érkeztem arra a helyre, ahol ez a verseny tulajdonképpen elkezdődik… Ez a hely Mátraháza, ahol az út egy jobb kanyart követően jóval keményebb hegymenetre vált. Még ittam egyet gyorsan, és már mentem is tovább, hogy minél előbb felérjek Magyarország legmagasabb pontjára. Mivel okosan tartalékoltam, rengeteg embert sikerült beérnem, és persze meg is előznöm, akik már egyre jobban fáradtak, legalábbis a mozgásuk erre utalt… Én továbbra is jó erőben voltam, és nem volt holtpontom, ráadásul ezen a szakaszon már árnyékban voltunk, ami tovább könnyítette a futást. Az utolsó száz méter a sípályán vezet felfelé, ami aztán tényleg igazán meredek, és rengeteg ember szurkol, így mondhatni lazán, őszinte mosollyal az arcomon érkeztem fel a csúcsra!!

A hivatalos időm 1.03.13 lett, amivel 67. lettem a több, mint 1700 indulóból! A kötelező csúcsfotón Garas Attilával (a XIII. kerületi „Futónagykövettel”) közösen pózoltunk, aki két perccel előttem ért célba.

ppic_17_Kekes_Csucsfutas_kofoto_0063.jpg

Fent még megvártam Szilárdot, ill. Attila kollegámat is, és persze további rengeteg régi ismerőst, akikkel beszélgettünk, immár boldogan, egy-egy éremmel a nyakunkban, a kötelező gyógy sör után… Lefelé szintén futva mentünk, de már az erdőn keresztül, ami 7km sem volt: levezető futás.

Az igazi levezető a Farkasmályban történt később, ahol ittam néhány pohár bort Eszter egészségére, illetve a jól sikerült versenyre!

(Útvonal, és GPS adatok ITT érhetőek el)

Szólj hozzá!

Címkék: Kékes Mátraháza Mátrafüred 1015m Farkasmály 11.6km Csúcsfutás

Női Futógála a Városligetben 2014

2014.06.25. 16:57 :: Niterider

Rendhagyó módon ezúttal egy vendég szerzővel erősítettem: a kislányommal, Ellával, aki 12 éves, és írt egy élménybeszámolót erről a versenyről, amiért köszönet illeti!!!

Egy borongós vasárnapon, anyával, és apa kollegáival, azaz inkább kolleganőivel gyülekeztünk a Városligetben, hogy lefussuk a 19. Testébresztő Női Futógálának az 5 km-es távját, melyet 11:00-kor kezdtünk és 11:31-kor értünk célba.

Őszintén szólva, nekem ez a futás nem esett annyira jól, hogy ennek mi az oka, nem tudom, de végül beértem a célba 709. helyezettként, és mint az első Hewlett-Packard pólós!

Amikor elkezdtem éreztem valami nehézséget a lábamban, amitől nem voltak túl ruganyosak és fáradhatatlanok sem.IMG_2895.jpg

Mikor elértem az első km-t úgy éreztem, hogy már legalább a 4. km-nél tartok az ötből. Az 1. és a 2. km között volt az első frissítő, ahol kaptunk egy kis folyadékot, ami nem esett igazán jól.

A második és ötödik km-nél a Bátor Tábor lelkes tagjai szurkoltak nekünk, és elhaladtunk a Közlekedési Múzeum mellett is.

A harmadik km előtt kb. 100 m-rel elkapott minket az eső és elkísért minket egy fél km-en, így megkaptuk a második frissítőt is, ami jól esett és segítségével, kicsit gyorsabban is futottunk.

Amikor már csak két kilométer volt vissza, beszorult az oldalamba a levegő és nagyon fájt így egy tíz m-t sétáltunk, majd újra futottunk. Számomra ez volt, a legnehezebb szakasz, de erőt öntött belém az 4-est mutató km-tábla.

Az ötödik km úgy kezdődött, ahogy befejeződött a negyedik, vagyis úgy, hogy fájt mindenem. A vége jól sikerült, (ez alatt az utolsó tíz m-t értem) mert sprinteltem, és ha ezt nem teszem, akkor valószínűleg 72… helyezett lettem volna. Sok embert leelőztem és még anyánál is jobbat teljesítettem, egy helyezettel, és így én lettem az első HP pólós, aki beért. Böbe mama a célban várt, és nagyon örült nekem.

Az előző 5 km-es futásomon 28min. alatt értem a célba, de ott jobban esett és ez mutatja, hogy ilyen bénán még Margitsziget-kört sem futottam, na jó az elsőnél azt hiszem 35 perc volt, de utána 29-30 között volt az átlagom.

A futás után egy óráig nem tudtam rendesen menni, de amint hazaértünk, úgy éreztem máris jobban vagyok, és örültem, hogy azért sikerült teljesítenem a távot...

IMG_2921.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: 5km Budapest Városliget Eszterke Ella Női Futógála

Decathlon Dunakeszi Terepfutás

2014.05.05. 18:11 :: Niterider

Ebben az évben nem nagyon erőltettem a futást, így elég kevés versenyen vettem részt. Kimaradt számomra a Balaton Szupermaraton, Kaposvár Dombjai, a Borvidék Félmaraton, stb. Talán a Vivicitta félmaraton volt az egyetlen melyet teljesítettem, igaz azt is kollegákkal együtt: lassan, beszélgetve, megerőltetés nélkül, két óra alatt… (UPDATE: közben rájöttem, hogy a Pécs-Harkányt azért lenyomtam idén is!) Mostanában inkább kispályás focival tartom magam formában, de a terepfutás sem áll távol tőlem: többször voltam a húsvéti szünetben is hegyen/terepen.

Május 1-jén Dunakeszire volt meghirdetve a „Gyaloggalopp” újabb futása, s mivel Zalán fiam aznap épp Vácon vett részt foci tornán, gondoltam én is sporttal töltöm a délelőttöt a közeli városban. Az első meccsét még meg is tudtam nézni, majd irány Dunakeszi. Az ottani majális egyik programja volt a futóverseny, így elég sokan érkeztek a helyszínre. Gyors nevezést követően régi futóismerősökkel beszélgettem, ill. néhány „Angyalcipős” (a XIII. kerületi futócsapat) futóval fényképezkedtem. Bemelegítésre nem sok időt pazaroltam, és ez illetve a verseny utáni nyújtás hiánya később megbosszulta magát…

A verseny a Dunakeszi parti sétány melletti erdőben indult, de pár száz méter után nyílt terepen folytatódott. A talaj tökéletes volt: se nem sáros, se nem poros. Néhányszor a part melletti gáton vezetett az út, néha letért róla, szint nem volt benne. 4.10-4.20-as ezrekkel haladtam, jól esett, éreztem magamban az erőt. Három kilométer környékén egy rövid betonos szakasz következett, majd egy földúton haladtunk tovább. Megelőztem néhány futót, és továbbra is egyenletesen haladtam a cél felé. 30.30 lett az első 7km, de vissza volt még egy kör. Gyors frissítés után folytattam utamat. Kicsit lassultam ugyan, de nem vészesen, és még mindig jól ment a futás. Közben kisütött a nap is, és beértem egy újabb futót. 3km-rel a cél előtt volt még egy frissítőállomás ahol ittam egy kis izót, majd újult erővel rohantam az imént már egyszer leelőzött futótárs után. Hamar utol is értem, sőt, a célig még növeltem is előnyömet vele szembe. Lazán, őszinte mosollyal az arcomon érkeztem be a célba, 1.01.30 alatt. A második kör tehát egy perccel rosszabb lett, mint az első, de ez nem a világvége, mivel így is 4.20-as átlaggal nyomtam le a versenyt. Az viszont gáz, hogy a lovaglóm eléggé meghúzódott a nyújtás elmaradása miatt. Tanulság: MINDIG nyújtani sportolás után!!!

Hamar összeszedtem magam, és rohantam vissza Vácra a család többi tagjáért, így lemaradtam a korosztályos másodiknak járó éremről is, amit ezúttal én nyertem!!!

1545627_676966219040809_5645164609051682949_n.jpg

(A GPS adatok, útvonal ITT érhetőek el)

Szólj hozzá!

Címkék: Terepfutás Dunakeszi Angyalcipők 14km

Bécs-Budapest Befutó Félmaraton 2013

2013.10.28. 08:09 :: Niterider

Majdnem fél éve nem futottam többet a félmaratoni távnál, mert egész egyszerűen nem esett jól a futás, nem is igazán ment, pedig nem voltam sérült, igaz május óta zsibbadt a bal kezem, mellyel orvosnál is voltam, illetve több kivizsgáláson is részt vettem, de minden eredmény negatívnak bizonyult. A teljesítményemet azonban meglehetősen negatívan befolyásolta ez a zsibbadás, mert futás után nem éreztem túl jól magam, és szinte egyetlen alkalommal sem sikerült 4.30/km-es ezrek alá vinni, pedig 12 km-nél nem futottam többet egy-egy ilyen alkalommal. Ez eléggé elkeserítő volt számomra, és már ott tartottam, hogy be is fejezem ezt a sportot, és inkább maradok a kispályás focinál…

Aztán a zsibbadás, ahogy jött el is múlt, és lassan kezdett visszatérni belém az erő! A futást még mindig nem erőltettem, de a focit igen, mely legalább segített az erőnlétem fenntartásában. Itt ki kell, hogy térjek a kispályás focira, ami számomra örök szerelem, és enyhe függőséget is jelent!!! 23 éves koromban, úgy futottam le életem első félmaratonját, 1.31 perc alatt, hogy előtte egyetlen métert sem futottam, csak és kizárólag, heti háromszor, a labdát kergettem…  Akkor még nem tudtam mennyit számít az erőnléthez nélkülözhetetlen iramfutás, aminek a legjobb módja a kispályás foci: egyszer sprintelsz egy nagyot, utána lassabban futsz, majd újra sprint, kocogás, sprint, vita a játékvezetővel, sprint, várunk míg valaki visszarúgja a labdát, és így tovább… Nem egyszer készültem fel oly módon versenyekre, hogy hét közben foci 3x, majd hétvégén egy futóverseny. A sérülések sajnos velejárói ennek a sportnak, hiszen az évek alatt sikerült elszaggatnom a boka, és a térdszalagjaimat is, mely utóbbit azóta szerencsésen helyreraktak…

Az igazi löketet számomra mégis a Budapest Maratonon lefutott első szakasz (11.4km) jelentette, amit sikerült 4 perc körüli ezrekkel teljesítenem, ahol végre újra éreztem magamban az erőt, és ami helyreállította az önbizalmamat! Ennek fényében neveztem be a hagyományosan október 23-án sorra kerülő félmaratonra, ami egyben a Bécs-Budapest Ultramaraton befutó etapja is, Budakeszi és Budapest között.

Bajárigabi barátommal érkeztem a rajthelyül szolgáló általános iskolához, ahol a rajtszám felvétele után régi, és új futótársakkal beszélgettem, többek között Balu, és Zaki kollegákkal, így mondhatni vidáman telt az idő. Itt volt Horváth Peti, aki szintén a HP-nál dolgozik, és Bécsből egyénileg teljesítette a távot úgy, hogy az achillese gyulladt be, de őt az ilyen „apróságok” nem szokták zavarni…

A rajtot követően az útvonal Telki irányába haladt négy kilométeren keresztül, ahol már kaptunk némi ízelítőt abból mi vár ránk később: dimbes-dombos volt ez a szakasz. Az idő nyarat idéző volt, jó iramban haladtam, felfelé kicsit megnyomva, lefelé kissé visszafogottan. A fordító után sok bíztatást kaptam a velem szemben futó társaktól, és persze én is buzdítottam őket! Visszatérve Budakeszire, 8 km-nél kezdődött az igazi verseny: itt egy elég komoly emelkedővel kellett megküzdeni. Szerencsére nem okozott gondot, mentem előre, nem érezve se holtpontot, se fáradtságot. Az emelkedő után egy kis lazító lejtő következett, ami nem tartott sokáig. Gyors frissítés után már az erdőben folytatódott a küzdelem egy újabb emelkedővel, ami nem volt durva, de elég hosszan tartott. Közben lehetett gyönyörködni az ősz színeiben, és illataiban, én nagggggyon élveztem! A futás is jól ment: éreztem magamban az erőt, így jókedvűen iramodtam lefele miután kiértünk az erdőből. Itt egy kb. 4-5 km-es lejtő következett, amit én nem szoktam szeretni, de ezúttal ezzel sem volt gond: „lefele a szar is gurul” alapon vágtattam ezerrel. Közben nézegettem az órámat, hogy a tavalyi 1.37-es időmön belül leszek-e, és úgy tűnt bőven meglesz, sőt… A Déli Pályaudvarnál értünk le a hegyről, ahonnan egy jobb kanyart követően emelkedő következett, de akkora volt a lendületem, hogy ott is vitt a lábam ezerrel, és csak egy autós állított meg egy kis időre, akit egy felelőtlen rendőr engedett ki elém egy mellékutcából…

Lazán, és lendületesen értem be a célba, ahol már nem néztem az órámat, csak hallottam, ahogy bemondják, „Még 1.32-ön belül!” Hivatalosan 1.31.34 lett az időm, ami hat perccel jobb a tavalyi időmnél, és Baluénál is……

Nagy öröm volt számomra, hogy végre a régi Tomika voltam, jól ment a futás, élveztem, és fáradt sem voltam a végén. Ezek után egy Kolótól vett klasszikussal zárnám soraimat:

A FUTÁS GYÖNYÖRE LEGYEN VELÜNK!!!

(A GPS adatok, útvonal ITT érhető el)

Szólj hozzá!

Címkék: Félmaraton Zaki Balu Budakeszi 21km Bécs Budapest Bajárigabi Horváthpeti

Tapolca Félmaraton

2013.04.28. 06:30 :: Niterider

Igazán családias hangulat fogadott bennünket Tapolcán, ahova újra céges szervezésű futásra érkeztünk. A helyszín kiválasztásában szerepet játszott a vasvári HP iroda relatív közelsége, így onnan érkezett a legtöbb futótárs, akikkel ritkán van lehetőség a találkozásra. 5 csapat, és négy egyéni induló vállalkozott a táv(ok) teljesítésére, közöttük Péter, aki még szinte soha nem futott ilyen rövid távon mint ez a 21 km: ultrafutó, és éppen a francia, UTMB® [Ultra-Trail du Mont-Blanc®] versenyre készül, melynek technikai adatai a következőek: táv: 168.0 km; szintemelkedés: 9600 m; szintidő: 46 óra... Szintén nagyon örültem Mónikának, akivel anno egy projekten dolgoztunk, és azóta is tartjuk a kapcsolatot, mint lelkes futók, továbbá Dávidnak, akivel meg a focipályán hozott össze a sors, céges foci alkalmával. A rajtszám-felvétel után közös fotózást következett majd a helyi erőnek, Magdinak, köszönhetően a szénhidrátbevitel is megtörtént: házi sütemény formájában.

IMG_7403.jpg

A sajnálatos, Boston Marathon-on történt robbantásos merénylet áldozatai, és sérültjei tiszteletére kollektívan fekete szalaggal futottunk ezen a versenyen, csatlakozva más futótársak kezdeményezéséhez

Verőfényes napsütésben, 24 fokos melegben indultunk útra, ki a városból a szomszédos Diszel község irányába. A város szélétől az útvonal a kerékpárúton haladt, odafele enyhe lejtőn lefele. Fújt egy enyhe szembeszél is, de nem volt vészes, így simán tartottam a 4.10 körüli ezreket. Jobb kéz felől a Szent György-hegy, a Badacsony, és a Csobánc hegyvonulatai magasodtak nem mindennapi látványt nyújtva a lelkes atlétáknak. Azon mosolyogtam magamban, hogy néhány hete még ezen hegyek másik felén futottunk a Balaton Szupermaratonon. Érezni lehetett továbbá a tavasz illatait is végre: virágoztak a fák, a növények, s valahogy ez is erőt adott a folytatásra! A fordító a falu közepén volt 5km-nél, onnan kellett visszafutni Tapolcára. Ekkor a 10. helyen álltam a versenyben: megszámoltam az immár szembe futó versenyzőket…. Itt volt egy frissítőállomás is, így gyorsan megittam a magammal hozott koffeines energia gélt, majd egy pohár vízzel leöblítettem és rohantam tovább, kollegáim lelkes bíztatása közepette. Hamarosan beértem két futót is, igaz 4.20-as ezreket futva csak, de azért töretlenül haladtam előre. Visszaérve a város határához az út egy köves részre kanyarodott, majd másfél kilométer után vissza a betonra, immár a házak között. Két kanyar után már újra ott voltam a főtéren, ahol Zaki fényképezett, ill. bíztatott a gyaloglás abbahagyására, és a futás elkezdésére… Itt történt meg, hogy megelőzve egy futótársat az megkérdezte tőlem, hogy hány éves vagyok, amit nem igazán értettem ekkor még…

IMG_7528.jpg

A második körnek kicsit kisebb lendülettel kezdtem neki mint az elsőnek, de a lelkesedésem töretlen volt! 4.20-4.30-as ezreket futottam. A kerékpárúton újabb versenyzőtársat hagytam magam mögött. Diszel határában futottam „össze” Kolonics Tomival, aki már visszafele tolta, meggyőző fölénnyel vezetve a versenyt. A faluban megelőztem két futót is, de az egyik nagyon megijedhetett tőlem, mert egyből visszaelőzött, és hatalmas iramot diktálva el is futott, esélyt sem hagyva, hogy utolérjem… Ekkor az ötödik helyen álltam, s egy újabb frissítést követően, futottam vissza Tapolca felé. A köves úthoz érve eléggé belassultam, pedig már csak két és fél kilométer volt vissza a célig. Senki nem jött közvetlenül mögöttem, így nem is nagyon hajtottam magam… Azért az utolsó kilométerre összeszedtem magam, és hatalmas lendülettel kanyarodtam a célegyenesbe, majdnem ki is sodródtam, így is érkeztem be a célba, kicsit fáradtan, de őszinte mosollyal az arcomon!!! A vége 1.34.29 lett, de az órám 21 870 métert mért, amit más futók, és a szervezők is megerősítettek, miszerint hosszabb lett a pálya a klasszikus félmaratoni távnál.

IMG_7786.jpg

A kötelező gyógy-sört követően a többieket bíztattam, miközben Zaki porontyokat szórakoztattam, és beszélgettem a többi futóval is: multitasking… Közben kiderült, hogy az egyéni ötödik hely mellett kategóriámban a második lettem, amit éremmel, oklevéllel, és egy üveg vörösborral díjaztak a szervezők. A közös ebédet követően, még lőttem néhány képet a Malom-tóról mielőtt visszaindultunk volna Budapest felé, túl egy újabb remek napon, és nagyszerű versenyen!

IMG_7814.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: Félmaraton Tapolca Zaki 21km Kolonics Tomi

Margitsziget kör Ellával

2013.04.20. 07:14 :: Niterider

imag0320_1366434611.jpg_2315x1596

Péntek délutáni közös futás a kislányommal (5.3km/34perc) miközben Zalánka kerékpárral kísért bennünket!

Szólj hozzá!

Címkék: Margitsziget Ella

Balaton Szupermaraton 2013

2013.04.20. 07:00 :: Niterider

Utoljára még tavaly novemberben jártam Siófokon, akkor is természetesen futás miatt: a Balaton Maratonon.  Azóta kicsit feltöltődött a tó vízzel, sokkal jobb arcát mutatva. A feltöltés folyamatos volt ezen a reggelen is: szakadt az eső, de legalább fújt a szél… Ennek ellenére hihetetlen jókedvvel érkeztem meg a siófoki rajtközpontba kollegáim társaságában, hogy a tavalyi után idén újra, céges keretek közt, fussuk körbe a tavat, ami 196km. (A Balaton körbe több mint 200km, de ezen a versenyen kimarad a Szigliget-Badacsony szakasz!) A versenyről annyit érdemes tudni, hogy négy napból áll, amit négyes váltóban, vagy egyéniben lehet teljesíteni. Egy nap három szakasz van (43-53km között) így három ember fut, egy pihen. Csapatunk neve, utalva a tagok kezdőbetűire, „HP KoPaGaBa” lett.

IMG_6080.jpg

Szerencsés embernek mondhatom magam, hogy olyan cégnél dolgozhatok, mint a Hewlett-Packard (HP) mely elhivatott az egészséges életmód propagálására nem csak szavakban: lassan minden nagyobb futóverseny sárga színben pompázik a sok HP-s kollegának köszönhetően! Ezúttal is mezosztással indult a reggel, ill. egymás köszöntésével/ismerkedéssel, és a kihagyhatatlan zrikálással. Eljött bíztatni bennünket cégünk HR-vezetője, aki egyben a szponzori feladatokat gyakorolja, továbbá a frissítésről is gondoskodik, ha kell… Külön öröm volt még, hogy az öt HP-s csapat mellett ezúttal két egyéni indulót is köszönthettünk, Zaki tesóm, és Szatmári Geri ironman személyében!

Sietnem kellett, mivel én voltam csapatunk első futója, aki elrajtol Siófokról, s még muszáj volt készíteni egy közös fotót a sárga fergetegről a rajt előtt. Úgy döntöttem, hogy ha esik, ha fúj, én rövidnadrágot húzok, mondván úgyis vizes leszek, s átázom, akkor meg teljesen mindegy… Azért felhúztam egy hosszú, úgynevezett, kompressziós zoknit, s így vártam a rajtot a többiek bíztatása közepette!

1. nap 1. szakasz: Siófok-Szántód, 16km:

Csodálatos módon néhány perccel a rajt előtt elállt az eső, szerintem senki nem gondolta volna, elnézve, hogy esett addig… Az első kilométer a Balaton partján vezetett, s a szél miatt a hullámok ki-kicsaptak a partra meglocsolva a futókat, de nem bántam, sőt kifejezetten örültem neki! A partról a siófoki sétányon át vezetett az út, mely még mindig kihalt volt, így szezon előtt. Jó iramban kezdtem és lazán abszolváltam az első néhány kilométert. Mivel ez egy elég könnyű s kissé unalmas szakasz, emelkedők nélkül, nem okozott gondot a tervezett 4.20/kilométeres tempó tartása.  Szerencsére többször is a parti murvás sétányon vezetett az út, nem végig betonon, igaz rengeteg tócsát kellett kerülgetni a sok eső miatt. A 10. kilométer után ért utol egy kedves ismerős: Imre, akivel rengeteg futóversenyen küzdöttem már meg. Ő általában lassabban kezd, és csak később gyújtja be a rakétákat, ezt történt most is. Beszélgettünk néhány kilométeren keresztül, de az ő rakétái jobban üzemeltek, így le is hagyott… Útközben néhány csapattárs bíztatott, míg a többiek a szántódi váltópontnál várták az érkező futókat. 1 óra 8 perc alatt értem a pontra, s egy gyors váltást követően Gyuri vette át a stafétabotot, rohanva Balatonszemesre.(GPS, és egyéb adatok ITT találhatók!)

Frissítés és egy gyors értékelés után már mentünk is tovább, hogy lőjünk néhány fényképet a többi futótársról/kollégáról, majd a következő váltóponthoz mentünk, várva csapattársunkat. Itt egy kis zavar támadt az erőben, miután Balu barátunk melegíteni indult, ismeretlen helyre, lekésve ezzel a csatlakozást… (Szerencsére mi elég toleránsan kezeltük ezt a nem kis hibát, és azóta sem beszélünk erről, nem emlegetve fel ezt a kis malőrt Balunak...!!!) Ő aránylag gyorsan lepörgette a Fonyódig tartó utolsó szakaszát a mai etapnak, saját maga bevallása szerint gyorsabban, mint én, de erről azóta sem mutatott be bizonyítékokat, hehehe…!!!

A célban megvártuk a többi csapat, ill. az egyéni futók beérkezését, és a helyi kocsmában lazítottunk egy kicsit, majd felkerekedve a szemesi Kistücsök Vendéglőbe siettünk egy kis gasztronómiai kitérőre. Későn érkeztünk a balatonkenesei főhadiszállásra, ahol szaunázással, áztatással, és gyúrással lazítottunk megfáradt izmainkon. Első nap után 12. helyen álltunk a váltónk kategóriájában!

IMG_6034.jpg

Másnap reggel, egy kiadós reggelit követően, indultunk vissza a tegnapi célhoz, azaz Fonyódra, ahol kezdetét vette a második nap. Ezúttal kisütött a napocska, azonban iszonyatosan erős szél fújta szemembe a hajamat… Ezen a napon van egyébként a négy nap leghosszabb távja (Keszthely-Szigliget, 52,9 km), s egyben a leghosszabb szakasza is (21km), amit önként és dalolva vállaltam be! Balu kezdte a versenyt, így legalább a váltással nem volt probléma a mai napon… Jó iramban nyomta végig a távot, mi útközben bíztattuk a tempó további növelésére. A mai nap Gyuri pihent, beszállt viszont Peti. Vele tavaly is egy csapatban futottuk a kört, aki most Balatonmáriafürdőtől futott, amíg mi a keszthelyi váltópontra furikáztunk.

2. nap 3. szakasz: Keszthely-Szigliget, 21km:

Sajnos rosszul számítottam ki Peti érkezését emiatt későn ettem, s begörcsölt a hasam. Váltás után magányosan indultam neki a félmaratoni távnak, szinte azonnal megállva, és a helyes utat keresve… Egy másik futóval végül is megtaláltuk, és így rohantam tovább Szigliget felé. Ezt a részét nem ismertem a Balatonnak, mert nem nagyon jártam még erre.  Az első frissítőállomás után éppen lehajtották a sorompót, de a vonat még az állomáson állt ezért átrohantam, nem vesztegetve időt várakozásra. Ezután az út a Balatont körbekerülő bicikliúton, a nádas mellett, haladt tovább, s a nádas nagyjából megvédett bennünket a hatalmas széltől. Megelőztem néhány egyéni indulót, akiknek még a bíztatásomra is volt energiájuk, ill. utolértem, s le is hagytam a váltóban előttünk álló csapat versenyzőjét. Hasam továbbra is görcsölt, de legalább rám tört a hányinger is… Itt volt néhány olyan perc, amikor azt hittem, hogy azonnal kidobom a taccsot! A futás sem esett jól, és úgy éreztem nagyon lassan haladok, de így is tartottam a 4.30-as ezreket. 10 km után előbújtunk a szélvédett nádasból, ahol jött a szembeszél. Legalább a hasam nem görcsölt annyira, így most a szél próbált akadályozni a futással, de nem tudott: nyomtam neki ezerrel, na jó, csak száznyolcvannal!!! Itt pillantottam meg először a célt, azaz a Szigligeti várat, de az annnnyira messzinek tűnt, hogy inkább visszarohantam volna a nádasba! Ezen a részen az út felkanyarodott a tó mellől a főúthoz, ahol semmi védettség nem volt a szél ellen. Itt vártak már a többiek, ami további erőket mozgósított bennem, és a harci kiáltásuktól kísérve vágtam neki az utolsó 5km-nek. Ezen a szakaszon,  a változatosság kedvéért, oldalszél kerekedett, ami néha majdnem lefújt az útról… A vár már-már kézzel fogható távolságba került, és már alig vártam, hogy felfuthassak rá! Ez a kemény: a leghosszabb szakasz egy hegyi futásba torkollik a végén, hisz a cél a vár alatti területen van felállítva, egy macskaköves kaptató után. Csapattársaim, ill. kollegáim bíztatása közepette vágtattam fel, ezen emelkedőn, már csak bosszúból is!

IMG_6300.jpg

A vége 1.38 lett, s bár nem volt túl őszinte a mosolyom, boldog voltam, hogy beértem, főleg miután megpillantottam, hogy továbbra is őrizzük 12. helyünket a rangsorban. (GPS, és egyéb adatok ITT találhatók!) Egy hallevessel, s egy búzasörrel öblítettem le a futás fáradalmait, majd a többi futót bíztatva egy óriási HP-s molinón heverésztünk/fényképezkedtünk a domboldalon. A kenesei szállásra visszatérve, egy vacsorát követően, újra a szaunában kerestünk felfrissülést a fárasztó nap után!

IMG_6394.jpg

A reggeli ezúttal elég light-os volt, mert a hasam továbbra is görcsölt, így nem erőltettem… A rajthely ezúttal Badacsonyban volt, mint említettem korábban a Szigliget-Badacsony szakasz kimarad ezen a versenyen.. A cél Balatonfüreden a Tagore sétány. Balu pihent ma, Gyuri tolta az első szakaszt, Peti a másodikat, jómagam pedig az utolsót. A rajtnál újra rengeteg régi, és persze új futótárssal találkoztam, és beszélgettem. Felfedezhető volt az arcokon a határtalan jókedv és elszántság, pedig már túl voltunk a verseny felén, de úgy látszik itt mindenkit kemény fából faragtak, és senki nem bánkódott, hogy egy újabb kemény nap áll előtte. Javaslom depressziós embertársaimnak, jöjjenek el egy ilyen eseményre, vegyenek részt és fussanak, - a legjobb terápia! Az idő hűvösre fordult, és a napocska is elbújt a felhők közé, de legalább az eső nem esett ezen a reggelen…

IMG_6411.jpg

A rajtot követően az első váltóhelyre, Révfülöpre mentünk, és ott bíztattuk a többi futót, várva sárgába öltözött kollegáinkat. Ezen a napon, párhuzamosan a Balaton kerüléssel, rendeztek egy maratoni versenyt is, így még több futótársat köszönthettünk a magyar tenger partján.

3. nap 3 szakasz: Fövenyes-Balatonfüred, 13km:

Fövenyesen volt a következő váltópont, s most időben rákészültem a rám váró 13km-re. Szerencsére a hasam nem görcsölt, s éreztem, hogy most lehet durrantani ezerrel: könnyű, és gyors szakasz állt előttem. A váltást követően egy dombon kellett lefutni, majd egy bal kanyart követően a Balaton partján Tihany felé. Vágtattam is ezerrel: jól ment, éreztem magamban az erőt! Tovább növelte az erőmet, hogy biciklis kísérő is jött velem egy darabon folyamatosan bíztatva, és GPS alapján tájékoztatva arról, hogy jelenleg 14-15km/órával tolom neki. A településről kiérve a főút mellett haladt a verseny, ahol újabb szurkolók üvöltötték kb. minden 500 méteren, hogy „Repülj Páva!”. Zitus, és Kritti voltak azok, akikkel tavaly még egy csapatban futottunk, idén viszont „csak” szurkoltunk egymásnak. Sokat segített (szerintem nem csak nekem, de más futóknak is) lelkesedésük!

Pm10-15337.jpg

Ezen a szakaszon az útvonal többször is keresztezte a főutat, ide-oda kacsázva. Szurkolótáborom továbbra is nagy elánnal dudálva/kiabálva hajtott tovább. És én repültem!! Tihany alatt volt egy enyhe emelkedő, itt Peti adott bíztatást a tempó növelésére, így hamar magam mögött hagytam a félszigetet az apátsággal. Hamar beértem Füredre, igaz éreztem, hogy kicsit lassultam, de azért mentem tovább, hiszen mindössze pár kilométer volt hátra a célig. Az utolsó, kb. másfél kilométerre, összeszedtem magam, és belehúztam, hogy minél jobb időt fussak. Nagy lendülettel érkeztem a Tagore sétány közepén felállított célegyenesbe, ahol szurkolóim már az emelvényen ordítottak Péter Attila szpíker társaságában, akinek éppen aznap volt a születésnapja! Röhögve vettem tudomásul, hogy a hangszórókból az „I’m sexy and I know it” című szám szól, ami már-már a szlogenemmé vált, hehehe… 55.34-es idővel értem be a célba, kicsit fáradtan, de boldogan. (GPS, és egyéb adatok ITT találhatók!) Rövid nyújtást követően muszáj volt felmenni az emelvényre és megköszönni a lelkes bíztatást a világ két leglelkesebb hölgyének! A célban összefutottam még a „Hei-nekem” lányokkal: Anettel, és Judittal, akikkel már több versenyen is találkoztam, ezúttal ők is lelkesen bíztattak. Külön öröm volt még számomra, hogy Söptei Zsolt barátom is eljött megnézni a befutót. Ő a Söptei pince főborász-tulajdonosa, egyben a kedvenc borászom is köszönhetően szép borainak, melyet családjával együtt készítenek a csopaki hegyoldalban.

A célban megvártuk a többieket, őket is lelkesen köszöntve, majd Budapestnek vettük az irány: számomra itt befejeződött a Balaton Szupermaraton („a mór megtette kötelességét, a mór mehet”…) mivel muszáj volt hazamennem Eszterhez, aki bármely pillanatban megszülhette volna a harmadik Páva madarat. (Azóta megszületett Márk baba, és jó egészségnek örvend!)

IMG_7250.jpg

A Balaton Szupermaraton utolsó napja elhozta a telet is hóval, de ezt már a srácok nélkülem küzdötték végig, 22. helyre hozva végül is a csapatot. Zaki, és Geri egyéniben abszolválta a távot, amiért külön GRATULA nekik!!! Újabb nagyszerű napokat töltöttem a Balaton partján, vállvetve küzdve futótárs-kollegáimmal. Ezúton mondanék köszönetet mindenkinek, aki ezt lehetővé tette, és együtt futott/küzdött/kísért/szurkolt/fuvarozott/elviselte távol, és persze ottlétem…!!!

***NAPSÜSSSSSSSÖNRÁTOK***

Szólj hozzá!

Címkék: Siófok Badacsony Félmaraton HP Zaki Balu Szigliget Peti Fonyód 21km Gyuri Balaton Szupermaraton 2013 Hewlett-Packard

Pécs-Harkány 25 km

2013.03.13. 06:47 :: Niterider

Futottam már „Pécsharkányt” mínusz fokokban, havas esőben is, ehhez képest az év talán első tavaszi napja köszöntött ránk Pécsett. Korán érkeztem mivel rengeteg régi ismerős/futótárs jelezte résztvételét az eseményen, akikkel a rajt előtt még volt időnk egy kis múltidézésre, beszélgetésre, amivel hamar elment az idő. Minél többet jár az ember futóversenyekre, annál több embert üdvözöl a következőn, s a Facebook-ról akkor még nem is beszéltem... Megjöttek a hivatalos szurkolóim is: Eszterke, és Gabi ill. kerékpáros kísérőm: Szomi, akik csak a kisebbik hölgytagot hagyták otthon, de legközelebb neki is muszáj lesz megjelennie! Odaadtam neki az iso italomat és beálltam a rajtvonal mögé.

IMG_1877.JPG

A verseny első öt kilométere egy enyhén, de folyamatosan emelkedő szakasszal indul, itt nem árt okosan beosztani az ember erejét, mivel utána még mindig vissza van 20km… Szerencsére nem okozott nagy problémát az emelkedő: jó kondícióban éreztem magam, így beszélgetésre is volt erőm, többek között egy idősebb futótárssal, akit már rengeteg versenyen láttam jó iramban futni, mindezt fél karral: riszpekt!!!

IMG_1859.JPGA pogányi reptértől már kiegyenesedett az út, sőt voltak lefelé vezető részek is, módjával... Jó hasznát vettem Szomi barátomnak, mert az első frissítőállomás 10 km után volt csak, de szerencsére nekem ez mindig kéznél! Nem is értem, hogy a szervezők miért nem gondoskodtak rendes, és sűrűbb frissítőállomásokról: mindössze kettő volt a 25 km alatt, ami elég kevés, főleg, hogy sütött a nap ezerrel. Szalántán értünk a verseny 10. kilométeréhez: 44 percnél állt az óra, s továbbra is jó iramban folytattam utamat a cél felé. Az országúti kilométer táblák alapján tartottam a 4.30/km-es tempót, s élveztem a napsütést.

IMG_1853.JPG

 

Ezen a szakaszon egy ideig együtt futottam Gyenkóval, régi komlói futótárssal, és vele beszélgettem. Itt volt egy kis holtpontom, kb. a 15. km-nél, amikor kicsit be is lassítottam, de szerencsére nem tartott sokáig, mivel a következő falu (Túrony) után jött egy gyilkos emelkedő, amihez kellett az erő! Néhány embert megelőzve sikerült is abszolválnom, s már fent is voltam a Tenkes-hegyen, ahonnan természetesen, már lefelé vezetett az út. Loholtam is lelkesen ezerrel, hiszen: „Lefelé a szar is gurul!” hehehe…

 

Az utolsó néhány kilométeren, immár sík terepen, tartottam a tempót, így utólag kicsit bántott is, hogy nem csaptam jobban a lovak közé, hiszen bírtam volna, de valahogy elvoltam ezzel a sebességgel. Néhányan meg is előztek ezen az utolsó szakaszon, de nem bántam. Időközben atyám is feltűnt a láthatáron: lelkesen fényképezve, és pár métert együtt is futva velem...

IMG_0089.JPG

Mosolyogva érkeztem a Harkányi Gyógyfürdőnél felállított célba, 1 óra 51 perc 57 másodperccel a pécsi rajtot követően úgy, hogy nem igazán éreztem fáradtságot, és a lábam sem fájt: nagy dolog ez így 40 felé közeledve…! Jó felkészülés volt a Balaton Szupermaraton előtt, amit két hét múlva lesz, és kollegákkal fogjuk teljesíteni!

IMG_0094.JPG

Örömmel gratuláltam az előttem, illetve mögöttem beérkezett versenyzőknek, és készült néhány sztárfotó is. Ezután, azaz egy „gyógysört”, követően a medencében lazítottam az izmokat, és a futást elemezve sok-sok baráttal/futótárssal. Jóanyámnak igaza lett, ő ugyanis megjósolta, hogy le fogok égni: csak úgy vöröslött a kopasz fejem a tavaszi napsugarak hatására…

GPS adatok, információk ITT találhatóak.

Szólj hozzá!

Címkék: Szomi Pécs-Harkány 25 Km Félmaraton+

Fuss latyakban szombat délutáni alvás helyett...!!!

2013.02.17. 07:30 :: Niterider

Ez lett a szombat délutáni pihenésből miután Zaki barátom elrángatott fel a Hármashatárhegyre... Annak ellenére tartottam vele, hogy egész héten nem sportoltam: megfáztam, és köhögök is. Na mindegy, jól esett, és az idő is csodás volt, kösz Zaki!! (A vége 14.5km lett.)

Néhány kép a terepről:

A panorámakörön:

IMAG0183.jpg

 Keep smiling

IMAG0186.jpg

 Ez a latyak fogadott bennünket a Hármashatárhegyi Repülőtéren:

IMAG0184.jpg

21733_3841648378049_2076055717_n.jpg

Rockereeeeeeeeeeek:

149962_3841642577904_1397057863_n.jpg

Csak lazán...

155200_3841653658181_368727806_n.jpg

Kőkeményen

IMAG0188.jpg

GPS adatok ITT meg ITT érhetőek el két részletben, mivel az adás megszakadt útközben...

Szólj hozzá!

Címkék: Terepfutás Zaki HHH

Kaposvár Dombjai Félmaraton

2013.02.10. 21:09 :: Niterider

Hosszú évek elteltével tértem vissza Kaposvárra, ahol utoljára egy triatlon versenyen jártam a Deseda tó partján. A sport kapcsolat megmaradt: ezúttal egy félmaratont kellett teljesíteni, a város dombjain keresztül.

Korán odaértünk az öltöző helyszínéül szolgáló városi strandhoz, így hamar felvettem a rajtszámomat, és ellenőriztem az időmérő chipet. A rajtig fennmaradó időben sportkapcsolatokat ápoltam rég nem látott ismerősökkel és ismeretlenekkel. A rajt a város főterén volt, így bemelegítés gyanánt az utolsó pillanatokban kocogtam oda kemény szél, és –hóvihar közepette.  

A rajtot követően kifutottunk a külvárosba, ahol egy kisebb dombon kellett felfutni az első kilométer 2013_0002_02_0290_11.jpgután. Nagyobb kihívást csak a harmadik kilométernél kezdődő domb jelentett, ahol rengeteg embert sikerült megelőznöm, más kérdés, hogy az azt követő lejtőn sokan visszaelőztek, de egy újabb hegymenetnél megint beértem őket. Itt egy ideig együtt futottam egy kedves futótárssal, akivel beszélgettünk is miközben előzgettük egymást. Hét kilométernél volt egy brutálisabb emelkedő, ahol megelőzött a későbbi női győztes: nem mondom elég jól nyomta felfelé… 10 kilométernél volt egy váltóhely, illetve időmérés is: 42.32 percet mutatott a chipes időmérés ekkor, mint verseny után kiderült. Itt gyors frissítés után egy újabb emelkedővel kellett megküzdeni, amit ismét egy egyenes szakasz majd lejtmenet követett. 12-nél jártunk, amikor kiáltást hallok a hátam mögül: „Fene azokat a focista lábaidat!”. Nevetve fordultam hátra, és örömmel üdvözöltem Lacikát, aki ellen sokat fociztam régen még Komlón, kispályán. Együtt futottunk felfelé, egy ideig, de ő volt a jobb, így előttem ért a Rippl-Rónai villába is, ahol egy srác éppen a Blur, Song2 című számát játszotta egy gitáron, ami régi kedvencem, így együtt „Whoohooztam” vele a refrént… 2013_0002_01_0614_11.jpgA futás jól esett, és jól is ment, éreztem magamban az erőt!! Az erőt, ami akkor sem hagyott cserben, amikor 16km-nél egy brutál hegyre kellett felfutni, amibe sokan bele is gyalogoltak. Nem tudom ez volt-e a rosszabb vagy az a lépcsősor, amin lefelé kellett futni a hegyről, de megoldottam! Itt volt egy újabb frissítőállomás, váltóhely, és időmérés is. A sapkámat, és szemüvegemet ki is adtam Editnek, egy másik „Angyalnak” (XIII. kerületi futóközösségünk neve: „Angyalcipők”, innen az elnevezés…!), mert már nem esett a hó, és a szél is alábbhagyott. 16.9 km-nél 1.19.18-at mutatott az idő, ami kb. 4.30-as ezreknek felelt meg. Innen már egyenes szakasz vezetett a célig, s továbbra sem éreztem holtpontot, így vígan vágtattam tovább. Érdekes jelenet volt verseny közben egy alternatív frissítőállomás: egyik ház előtt egy úr állt kezében egy üveg pálinkával, és egy pohárral, azzal kínálta a futókat... A cél előtt még át kellett futni a vasút fölötti átjárón, majd meghallottam a főszervező/szpíker, Péter Attila hangját, és fáradtág nélkül érkeztem a célba 1.35.34 alatt, 380 méter szintemelkedés után.

2013_0002_02_0561_11.jpg

A célban újra összefutottam néhány régi futótárssal, ill. Judittal, akivel 10 km-ig egymást előzgettük. Levezetésként visszakocogtam a fürdőbe, és egy forró fürdővel mostam le magamról a hosszú út porát (havát…)!

Remek verseny volt, profi szervezéssel, és az eredményemmel is elégedett vagyok, így jövőre tervezem a visszatérést ide, Kaposvár dombjaira!

(A GPS információkat, útvonalat ITT lehet elérni!)

Szólj hozzá!

Címkék: Kaposvár Félmaraton 21km

Balaton Maraton 2012

2012.11.25. 21:10 :: Niterider

Visszatértem hát Siófokra, ahol anno megkezdődött számomra a futószezon még márciusban a Balaton Szupermaratonnal, hogy most pontot tegyek a végére a Balaton Maratonnal. Ez a verseny nem kerüli meg a Balatont, még Siófokot sem, csak az Aranypart környékén verjük fel a téli álmát alvó várost háromszor is: szombat délelőtt egy 14 km-es, délután egy 7 km-es versennyel, vasárnap délelőtt pedig egy félmaraton (21 km) lefutásával. Így jön össze a 42 km, azaz 1 maraton, 2 nap alatt, 3 részletben... Öt évvel ezelőtt már belekóstoltam ennek a versenynek a hangulatába, ráadásul akkor elég jó időt is futottam. Most nem a legjobb előjelekkel állhattam neki, mivel múlt héten a Normafánál kiment a bokám, így egész héten pihentettem, borogattam, kenegettem.
Már pénteken lementünk a helyszínre családostul, kicsit pihenni is. Szállás a rajthelytől két percre, szóval minden adott volt egy jó versenyhez!

Első szakasz - 14 km:

Szombat reggel a szokásos verseny előtti stresszel telt. Befásliztam a bokámat, majd lementem az Aranypart Hotelhez a rajthoz, ahol találkoztam egy rakás ismerőssel, futótárssal. Mivel borult volt, és hidegnek éreztem az időt jó alaposan felöltöztem, nehogy fázzak, ami ezúttal elég rossz döntés volt...
A rajt után elég hamar rájöttem, hogy túlöltöztem, szakadt is rólam a víz. Mivel későn reggeliztem sokat, a hasam is fájt, nem esett valami jól a futás... Ennek ellenére azért igyekeztem, és mentem amennyire csak tudtam, de alig vártam már, hogy megpillantsam családomat, akik a Balaton partján vártak, és drukkoltak. Gyorsan le is dobtam magamról a vékony pulóveremet, így is maradt rajtam egy rövid póló, illetve egy vastagabb hosszú ujjú felső. Máris könnyedebben nyargaltam tovább, és féltávnál egy gyors frissítőt követően már sokkal jobban éreztem magam. A pálya teljesen egyenes itt, nem tarkítja egyetlen kicsi domb, vagy emelkedő sem. Egyetlen problémám volt a pályával kapcsolatban: az a kb. másfél kilométeres szakasz, ami a part menti göröngyös úton vezetett. Ott nagyon vigyáztam, nehogy bármi is történjen a bokámmal.
Szerencsésen megúsztam ezúttal, a betonon meg már biztosabban futottam tovább! Az utolsó kilométert egy kicsit megnyomtam, miközben még gyorsan lepacsiztam a srácokkal, majd  1.03.15 alatt be is értem a célba.
Gyerekek lelkesen fogadtak, igaz lehet, hogy a lelkesedés inkább a befutócsomagnak szólt nem nekem... A fáslival egyébként annyit értem el, hogy elszorítottam a vérkeringésemet, így az lett az első amitől megszabadultam. A második dolog, amitől nem megszabadultam, hanem magamhoz vettem, egy pohár forralt bor volt!
Ezután, ígéretemhez híven, az apartmanház wellness részlegébe vezetett az utunk, ahol szaunázással, úszással, és áztatással lazítottam izmaimat, miközben a gyerekek vízben történő hajigálására is muszáj volt időt szakítani...
Gyors ebédet követően már mentünk is vissza a rajthelyre, mivel kezdődött az újabb etap.

68290_10151228834081597_1246045922_n.jpg

Második szakasz - 7 km:

Itt jól belekezdtem rajt után, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok akkora formában, hogy 4 perces ezrekkel loholjam végig a távot, így vissza is vettem a tempóból. Az étkezést megint elrontottam: túl későn ettem, így szúrt az oldalam, de azért mentem előre. Legalább a ruházkodást nem baltáztam el: egy rövid ujjú technikai pólóra húztam fel egy vékony hosszút. A napocska is előbújt a felhők mögül, és ezúttal a göröngyös parti szakasz is kimaradt, így elég gyors volt a pálya. Nekem akkor is kellett 30 perc, hogy célba érjek, és még néhány ahhoz, hogy összeszedjem magam...
Azért ez a 7 km sokkal jobban esett mint a délelőtti, a bokám sem fájt, mivel nem tettem fel a fáslit, és nem szorítottam el a vérkeringésemet, hehehe.... Verseny után újabb áztatás következett, és ismerkedés más futókkal is akik, mint kiderült, elég sokan voltak ugyanabban az apartmanházban.
Este táncos szórakozás volt a program, ahol Péter Attila táncolta/beszélte végig az estét. A zene elég szar volt, szerencsére Attila magán showja megmentette az estét...

423090_10151228834156597_277999830_n.jpg

Harmadik szakasz - 21 km:

Tanulva tegnapi nap hibáiból ezúttal korán reggeliztem kizárva egy rizikó faktort. Ugyan hűvösebb volt mint szombaton, de úgy döntöttem, hogy csak egy vékony hosszú ujjúban tolom, aminek elégnek kell lennie. Kicsit korábban érkeztem a rajthelyhez, mivel rengeteg régi, és új futótárs jelezte részvételét az év utolsó félmaratonján. Össze is futottam többek között egy komlói különítménnyel, illetve az Angyalcipők tagjaival, akikkel, egymást lelkesen bíztatva vártuk a rajtot. Tekintettel a rengeteg futóra a rajtot szakaszosan indították három hullámban. Én beálltam az első hullám végére, így is kellett majdnem egy perc, amíg átléptem a rajtvonalat... Gyermekeim már kereplővel felszerelkezve bíztattak, miközben Eszter lelkesen fotózgatott. Az első kilométer Siófok sétányán keresztül vezetett, ahol lehetetlenség volt megelőzni bárkit is, pedig rengeteg lassú, és sportszerűtlen futótárs keveredett az első hullámba, figyelmen kívül hagyva a helyes rajtzónából történő indulást! Itt még volt energia néhány gyenge poénra, illetve laza beszélgetésre másokkal. Másfél kilométer után azért lazult a mezőny, és fel is tudtam venni az "utazósebességemet"... Négy kilométernél volt az első frissítőállomás, ahol ittam egy fél pohár vizet, és vágtattam is tovább. Az órámra pillantva megállapíthattam, hogy a tervezett 4.30 perc/kilométer-es tempót lazán tudom tartani, és a futás is jól esett. A fordító Szabadifürdőnél volt, ahol egy ideig szembe futott egymással a mezőny. Néhány bíztatás, pacsi, köszönés után azonban lekanyarodtunk egy másik utcába. Itt, 8km környékén volt egy kis holtpont, ahol nem éreztem túl erősnek magamat, illetve nagyon kiábrándító volt látni a nyolcadik kilométer után felbukkanni a 19km-es táblát...!!!  A féltávot 47 perc alatt, Péter Attila lelkes bíztatása mellett, szeltem át, majd azonnal isoitallal, és néhány szőlőcukorral frissítettem magamat. A családnak kiadtam a napszemüvegemet, mivel ezúttal nagyon idegesített, majd egy gyors csókváltás után nyargaltam tovább egyenesen a hajóállomás felé, különböző utcákon át kanyarogva. Nemsokára már a kissé kiszáradt Balaton partján találtam magam, ahol egy-két fokkal hidegebb volt mint a szélvédte utcákban.  Továbbra is tartottam a 4.30 perc körüli kilométerátlagot, még a nem igazán preferált göröngyös talajon is. Az utolsó három kilométeren az volt a szép, hogy vissza, a cél felé futottunk, ami már sokkal őszintébb mosollyal töltött el, mint az elején ugyanezen a szakaszon.  Már messziről látszott a befutókapu, illetve a fölötte elhelyezett digitális óra fénye, és ez amolyan hívogatóan hatott rám! 1.35.39 lett a vége, az összesített pedig 3.08.32, ami az 58. helyre volt jó ezúttal.

Úgy gondolom, hogy aránylag sikeres évet tudhatok magam mögött, hiszen fél éve még egy térdszalag operáció után lábadoztam, mostanra viszont túl vagyok egy maratonon is, igaz két nap alatt, és három részletben, de sikeresen, és ez a lényeg!!!

 

532279_10151228833471597_1800547342_n.jpg

A GPS információkat, útvonalat ITT (14km), ITT (7km), és ITT (21km) lehet elérni

Szólj hozzá!

Címkék: Félmaraton Angyalcipők Balaton Maraton 7km 14km 21km Siofók

Normafa Terepfutás

2012.11.15. 20:08 :: Niterider

Hétvégére csodás időt jósoltak a hozzáértők, így családostul érkeztünk a Normafa mellett található, egykor jobb napokat megélt, öregek otthonához, mely egyben futócentrumként is üzemel. Itt bárki (500 ft befizetése után) igénybe veheti az öltözőt, és mehet is futni, majd utána letusolhat, miközben ruhái is biztonságban vannak. Ezen verseny egy terepfutó sorozat része melyben a szervezők a bevételeik 10%-át jótékony célokra ajánlják fel a United Way javára, ami rendkívül szimpatikus cselekedet számomra!

A rajtszám felvétele után kisétáltunk a rajthelyre, főképpen a XIII. kerületi futócsapat (Angyalcipők) tagjaival, és vártuk a rajtot, mely megcsúszott egy kicsikét. Gyerekek már rohantak volna játszani, így a rajtot már nem is várták meg, miután Zalán fiam kisebb dührohamot kapott...

Sikerült a végéről rajtolnom, emiatt az első métereken embereket kerülgettem, miközben futottunk lefele az őszi levelekkel borított keskeny erdei úton. Kb. két kilométeren keresztül futhattunk lefelé amikor egy bal kanyart követően emelkedni kezdett az út. Ott sikerült még néhány embert leelőznöm majd egy egyenes rész következett. Ezután be az erdőbe egy kis ösvényre, ahol már újra lefelé vezetett az út.

Nemsokára kiértünk egy szélesebb útra, ahol újabb előzésbe kezdtem, s ekkor léptem rá egy kőre, ami miatt ki is bicsaklott a bokám. Jó nagyot estem, szerencsére egy futótárs azonnal felrántott, és enyhe sántikálással, de folytathattam utamat a cél felé. Bokám már többször kiment anno kispályás foci közben, és van benne egy részleges szalagszakadás is, emiatt talán érzékenyebb az ilyen hatásokra.

Egy idő után csökkent a fájdalom, szóval tovább futottam, ezúttal egy betonúton lefele Budaörs irányába. Még sohasem jártam arra, de elég szép sziklás helyen vezetett az útvonal, távolabb egy fenyves sziluettje rajzolódott ki. Itt folyamatosan egy meredek lejtőn ereszkedtünk alá, ami nem jó jel, mert előbb-utóbb emelkedni fog, ha vissza akarunk térni origóba ugye...

Nemsokára el is jött a „várva-várt” emelkedő, de előtte még ittam egy pohár vizet az egyetlen frissítőállomáson. Szerencsére csak laza emelkedő következett, majd újra be az erdőbe, ahol rengeteg kő volt az úton a levelek alatt megbújva. Jó iramban haladtam, nem éreztem se fáradtságot, se kimerültséget. Aztán 8km körül már egy igazi keményebb emelkedő következett, amibe többen bele is sétáltak, így elvágtattam mellettük. Egy rövid egyenes szakasz után aztán újabb lejtmenet következett, de nem örülhettem sokáig, mert újabb emelkedő tarkította a pályát. Hamar Makkosmárián találtam magam, ahol egyre több kirándulót kellett kikerülni, kutyástul, gyerekestül...Innen már csak felfele vezetett az út: a verseny utolsó két kilométere. Sajnos az utolsó szakaszon sikerült egy kisebb kb. 300 méteres kerülőt tennem, mert nem láttam a szalagot. Szerencsére nem előzött meg senki sem, igaz nekem sem sikerült utolérnem az előttem haladó Gyurit, de majd legközelebb!!!

Gyerekek már a célban vártak, s vidáman kérdezősködtek a versenyről. A futás nagyon jól esett 1. 06 perc alatt értem be, igaz a bokám eléggé bedurrant, de bízom benne, hogy a hétvégi siófoki Balaton Maratonra rendbe jön. Ott két nap alatt le kell futni egy maratont, és erre készülök már egy ideje.

Futás után beszabadultunk az uszodába/szaunába, ahol lazítottunk egyet a srácokkal!

terep _ (73).jpg

(A GPS információkat, útvonalat ITT lehet elérni)

2 komment

Címkék: 13km Terepfutás Normafa Angyalcipők United Way

Új futócipő - Nike LunarGlide +4

2012.11.03. 23:11 :: Niterider

Állandó problémát jelentenek számomra a futócipőim gyöngyvászon elsőrészei, melyek szellőzés szempontjából biztos remek dolognak számítanak, de az utóbbi három cipőm belülről lyukadt ki, s vihettem vissza mind a hármat, ergo valami nem stimmelhet ezzel az anyaggal... Mai nap a Hervist látogattam meg, hogy a három hónapja vásárolt cipőmmel csináljanak valamit, mire a  hölgy a pénztárnál azonnal közölte velem, hogy vásároljam le. Kértem, hogy csináltassák meg, mivel szeretem ezt a cipőt, de szerinte ez nem lehetséges, így hajrá! Hát ez lett belőle, amit azonnal fel is avattam:

DSC00310.JPG

 

Szólj hozzá!

Címkék: Új futócipő Nike LunarGlide+4

Bécs-Budapest Befutó Félmaraton

2012.10.23. 21:42 :: Niterider

Hat évvel korábban futottam utoljára ezen a versenyen ezért most úgy döntöttem újra kipróbálom milyen lett az utóbbi idők viharai után. Nézegetve az útvonaltérképet nem számíthattam könnyű pályára mivel a befutót áttették Budára, helyette Budakeszi környékének dombjaival kellett megküzdeni.

Rajt előtt néhány régi, és új ismerőssel beszélgettem, és vártuk a rajtot közösen, ami reggel 9-kor indult útjára. Telki felé vezetett az első négy kilométer, ahol dombokkal, s a vele járó emelkedőkkel tarkított szakasz várt. A tempóm 4.30/km körül lehetett. Itt néhány futó a „lefele nyomom mint állat, felfele meg csak lihegek” taktikát választotta. Nem szeretek lefele futni, mert attól fáj a térdem, így én inkább felfele nyomtam, s lefele csak lazán vitorláztam... A fordítót követően visszafutottunk Budakeszire, ahol már várt bennünket egy durva emelkedő: három kilométer alatt több mint 200 méteres szintemelkedéssel! Itt is egész jól ment, annak ellenére, hogy egy nálam jóval idősebb futótárs olyan könnyedén előzött meg, mintha csak sétálnék... Az emelkedő tetején meg kellett állnom egy pillanatra, mert szólított a szükséglet, de gyors voltam, és már folytattam is az utamat. Itt egy kisebb lejtő következett, majd a frissítőállomás után újra emelkedni kezdett: először még amolyan észrevehetetlen módon, aztán egyre durvábban. Ezen a szakaszon már az erdőben futottunk, ami elég színes volt a szebbnél-szebb őszi falevelektől. Szerencsére hamar felértem a legmagasabb pontjára a versenynek, ahonnan már csak lefele vezetett út. Ezt a szakaszt nem szeretem, s páran meg is előztek, igaz azért én is vágtattam hegynek le. A Déli-pályaudvarnál értünk be a város forgatagában, ahonnan már csak egy kilométer volt vissza a Mom-park melletti befutóig. Itt emelkedett egy kicsit az út, de én hatalmas hajrába kezdtem, és visszaelőztem mindazokat akik lefele megvertek. A sarkon Eszter várt, és fényképezett, miközben elvágtattam mellette, szinte észre sem véve őt... A Sportmax 2-ben volt a cél, de úgy, hogy be kellett futni a bejáraton át a sportcsarnokba. Ezt elég idétlen ötletnek tartottam, főleg egy éles kanyar miatt, és egyébként is csodálatos napsütés volt kint a szabadban, hiba volt beterelni egy kicsi, és sötét terembe a versenyzőket!  Na mindegy: 1.37.25 alatt értem célba, mondhatni lazán, mindenféle probléma, és térdfájás nélkül. A célban még ettem egy kis banánt, illetve gratuláltam az összetett verseny második helyezettjének: Bogár Jánosnak:IMG_4065.jpg

Remek verseny volt, remek időben, tüntetések helyett tudom ajánlani mindenkinek október 23-ára...!!!

(A GPS információkat, útvonalat ITT lehet elérni)

Szólj hozzá!

Újra a focipályán!!!

2012.10.23. 19:10 :: Niterider

A műtétet követő első futball-foglalkozás (2012.10.15), ami jól sikerült, hiszen már az első labdaéríntésből sikerült betalálnom, igaz a végén kikaptunk... Térdem jól állta a sarat, szerencsére nem fájt, bár óvatosan játszottam!

 

IMAG0024.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: Foci

Váltófutás Ellával

2012.10.09. 22:29 :: Niterider

Cégünk ismét több csapat nevezésével bizonyította sportosságát, és lelkesedését a futás iránt, ezúttal kiegészülve néhány családtaggal: mint például Ella lányommal, vagy Zaki fiával Simonnal. Az időjárás jelentés ismét hozta formáját: a verseny napjára lehűlést, hideget, sőt esőt jósolt, csak elfelejtették közölni, hogy mindez délutántól várható…

Ennek fényében egy hátizsák váltóruhával indultunk el az első váltópontra Ellával, hogy teljesítsük a Budapest Maraton Ekiden váltójának ránk eső részét. A Lánchíd pesti hídfőjénél volt az első váltóhely, amely elég zsúfoltnak, és szűkösnek tűnt ennyi ember részére. A logisztikát is megbeszéltük miszerint valaki átkíséri majd Ellikét a túloldalon található második váltóhelyhez. Váltónk (HP Kölyköd voltam) első tagja, Zsolti, 55 perc környékére ígérte beérkezését, amit sikeresen teljesített is, így egy gyors chip csere után már indulhattam is 11.8 km-es utamra.

A pesti alsórakparton vezetett az út az Erzsébet-híd felé, ahol egy fordítót követően visszafutottunk: fel a Lánchídra. A hídról a budai rakpartra vezetett az út az Árpád-híd irányába. Ezen a szakaszon már kiderült az, hogy nagyon szűkös a pálya ennyi futó számára: nehezen lehetett embereket kerülgetve haladni, ráadásul a szembefutók is sokszor áttévedtek a másik oldalra… Mivel csodás futóidő volt elég jó tempóban haladtam, igaz rengeteg embert kellett kerülgetnem, szerencsére nem csak a maratont teljesítőket… Egy másik futót követtem, aki szintén az én tempómban haladt, nyúlként, pár kilométeren keresztül. A Hajógyári-sziget bejárójánál volt a fordító, ahol éppen együtt fordultam Zolival, egy másik céges csapat váltótagjával. Az iramot könnyedén tartottam, s szerencsére egyre kevesebb embert kellett kerülgetni, igaz a rakparton futás elég monoton dolog és néha úgy tűnt nem haladok semmit sem, azért csak-csak fogytak a kilométerek. Találkoztam néhány ismerős futóval is pacsival bíztatva egymást a sikeres futásra! A Lánchídhoz nagy lendülettel érkeztem, 51.31 alatt, és eltelt egy-két perc amíg megtaláltam a kislányomat: itt sem volt elég nagy a hely, és rengetegen álltak ott, viszonylag kis helyre összezsúfolva.

Nem értem, hogy a szervezők, hatalmas tapasztalattal a hátuk mögött, miért nem képesek ezt ésszerűbben/profibban megoldani?!?! Na mindegy a váltás hamar megtörtént, s miután felvettem a befutócsomagomat Ella után eredtem, aki eléggé begyorsított az elején.

Miután utolértem már együtt futottunk vidám hangulatban, szembejövő futók nélkül! Ella, fiatal kora miatt (10 éves!), elég sok bíztatást kapott más futóktól, illetve szurkolóktól is, én meg csak büszkén futottam mellette: hiába az én lányom…!!! A Petőfi-híd alatt elfutottunk családunk többi tagja mellett, akik lelkesen kiabáltak és fényképeztek bennünket. Ezt követően egy gyors frissítést kővetően már A Lágymányosi-hídnál voltunk, ahonnan már csak egy kilométer volt hátra az 5.1-ből. Kislányom ugyan kezdett már fáradni, de töretlen lendülettel futott tovább, lelkes bíztatásom közepette. A váltóhelyen hamar megláttuk Simit, aki még Ellánál is fiatalabb és Zakit, aki szintén gyermekével futott a cél felé az utolsó előtti szakaszon. Ella kicsit fáradtan, piros arccal ült le pihenni, majd lelkesen majszolgatta a befutócsomagból előkerült édességeket. Csapatunk (sorrendben: Weiler Zsolt, Páva Tamás, Páva Ella, Kárász Simon, Károlyi András) végül a 151. helyen végzett a 755 csapat közül 3.40.22 alatt, ami két gyermekkel, és egy sérült térddel futó Bandibával nem rossz eredmény!

Célfotók:

IMG_3783.jpg       IMG_3819.jpg


Szólj hozzá!

Címkék: Váltófutás Ella Ekiden Budapest Maraton

Az új terepcipőm

2012.10.09. 21:38 :: Niterider

img_3221_1349811493.jpg_800x574

Szólj hozzá!

Komló Félmaraton

2012.08.28. 15:48 :: Niterider

Nagy örömmel nyugtáztam néhány hete, hogy a komlói DÖKE (Diák és Öntevékeny Körök Egyesülete) félmaratoni futóversenyt rendez szülővárosomban, Komlón. Régen volt néhány „Fut a Komló” elnevezésű verseny, de az utóbbi időkben nem rendeztek arra hasonlókat, így azonnal be is neveztem, hogy újra kipróbáljam magam a 21 km-es távon, pontosan négy hónappal a térdszalag műtétemet követően, amolyan felmérőnek!

Egy órával a rajt előtt már a versenyközpontban voltam a rajtszám felvétel miatt, illetve, hogy találkozzak régi futó- és triatlonos társakkal. Vígan idéztük fel a régi szép időket Buktával, amikor még együtt jártunk triatlon/duatlon versenyekre, vagy éppen K. Sanyival akivel együtt rúgtuk a bőrt, ill. a gólokat verhetetlen kispályás csapatunkban. A hangulat remek volt, amiről Péter Attila, és szokásos poénjai is gondoskodtak! Közben családtagjaim is odaértek, hogy a célban várjanak, és persze drukkoljanak, illetve megérkezett Szomi barátom is, aki rendszeresen gondoskodik frissítésről, ill. családjával együtt szurkolásról, a különböző baranyai versenyeken. Neki adtam az előre elkészített iso italt, ami később jó ötletnek bizonyult. Terveimben az 5perc/kilométeres cél szerepelt, vagy az annál kicsit jobb idő, azaz 1.45 perc alatti célbaérkezés, igaz a 30 fok feletti hőmérséklet nem volt túl biztató. Az első két kilométer t egy négyes bolyban tettem meg, de azután hamar szétszakadtunk: volt, aki lemaradt tőlem, de volt olyan is, aki nagyobb sebességre kapcsolt. Az út Magyarszék felé vezetett, Mecsekpölöskén keresztül. Csodálkozva néztem az órámat ill. azt a tényt, hogy minden probléma nélkül mennek a 4.30-as ezrek, de még eléggé az elején voltunk. Szerencsére a szervezők gondoskodtak róla, hogy minden 3. km-en legyen frissítőállomás, ahol jól lelocsoltam a fejemet/tarkómat, és bőségesen a torkomat is... A nap egyre melegebben sütött, de ez szerencsére nem okozott problémát. Szomi néha mellettem tekert, fényképezett, és persze frissített, no meg poénkodtunk is egymással, néha azt kérve tőlem, hogy csökkentsem az iramot, mert nem bírja tartani azt, biciklivel sem... Magyarszéken az útvonal rátért a kerékpárútra, az erdő szélére. Ez egyrészt jó volt az árnyék miatt, másrészt viszont volt benne néhány kisebb emelkedő, ami azért nem tetszett annyira.... Itt eljött egy minimális holtpont is, a 13. kilométernél, amikor sikerült egy majdnem 5 perces ezret futnom. Szerencsére hamar összeszedtem magam, és sikerült megelőzni néhány futótársat is. Az utolsó négy kilométer újra az országúton vezetett a célig, enyhe, de folyamatos emelkedés közepette, amit az ember itt érzékelt csak jól igazán. Szerencsére ezen a szakaszon is tartottam a közel 4.30-as ezreket, és éreztem magamban az erőt, és hogy nem érhet semmi probléma. A célba a két kölyökkel együtt futottam be (hadd szokják a futóversenyek hangulatát!) 1 óra 36 perc 28 másodperc alatt, nagyban túlteljesítve előzetesen elvárt tervemet!

A célba belefutottunk még Eszter, jóanyám, illetve néhány régi barát karjaiba, szószerint is, akik örömmel vártak/gratuláltak.  A térdem nem fájt, és a közérzetem is remek volt. Sokáig maradtam még, vártam a többi versenyzőt, beszélgettem, és persze készítettem néhány képet is. Ez, a minden tekintetben jól megszervezett futás, palacsintapartival zárult, amit leányom vállalt be helyettem...

(A GPS információkat, és pontos útvoanalat ITT találhatod)

Szólj hozzá!

Címkék: Sanyi Komló Félmaraton Szomi Bukta DÖKE 2012.08.19

Balatonátúszás 2012

2012.07.11. 08:26 :: Niterider

Szerencse, hogy az embernek olyan kollegái vannak akiket mindenfélére rá lehet venni, gondolok itt főleg a Balaton körbefutására, vagy éppen átúszására!

Ezúttal ez utóbbira került sor, immár 30. alkalommal, amin nyolcszor én magam is megjelentem. A Zaki, Balu, Gyula, jómagam négyes garancia volt a vidám utazásra, a mellénk csapódó Laci szerényen figyelte magasröptű beszélgetéseinket Révfülöpig…

Aránylag hamar odaértünk, de már rengetegen álltak sorban a nevezés és a kötelező orvosi vizsgálat miatt. Apropó orvosi vizsgálat: nem értem miért nem lehet egy háziorvosi/sportorvosi igazolást vinni magunkkal, ami nagyban megkönnyítené a szervezők, és az úszók dolgát is, elkerülendő a tumultust?!?!

A hetek óta tartó kánikula miatt a Balaton vize elég meleg volt, s szerencsére hullámok sem zavarták a versenyt. Ahogy beléptem a Balatonba azonnal görcs állt a jobb talpamba, ami még soha nem fordult elő velem. Nem tartott sokáig, talán figyelmeztető jel lehetett a későbbiek elé…

Az első kilométer nagy részét gyorsban tettem meg, 23 perc alatt, gond nélkül. Másfél kilométernél jött az első görcs a jobb vádlimba: hihetetlenül bekeményedett és fájt. Megkértem egy úszótársat, hogy nyomja vissza a lábfejemet, de ehelyett lehúzott a víz alá… Szerencsére lassan megértette mit kérek tőle, így enyhült a görcs, és folytattam tovább utamat. Pár perc múlva azonban újra elkezdett görcsölni, ezért inkább mellben folytattam az úszást. Egy ideig jó volt, de újra jött a görcs. Nagyon elkeseredtem, mert így csak lassan tudtam úszni, és nem volt kellemes a Balaton közepén szenvedni a vádlim miatt. A második kilométer után odaúsztam a vitorlások mentén cirkáló motoros mentőcsónakhoz, és kértem, hogy masszírozzák meg a vádlimat ami állandóan görcsöl. Közölték velem, hogy ők nem masszíroznak, hanem kivisznek a kórház hajóra, és akkor nincs tovább! Ezt az opciót azonnal visszautasítottam, és javaslatukra, odaúsztam a legközelebbi vitorláshoz, ahol szakszerű ellátásban részesültem: jó alaposan legyúrtak egy krém segítségével, s javasolták, hogy pihenjek egy kicsit mielőtt folytatom. Ezúton szeretném megköszönni Fábián Balázsnak, ill. társának Istvánnak eme segítséget, akik a „Quality” nevű vitorlásukon igazán minőségi „szolgáltatást” nyújtottak!!!

A víz időközben nem hűlt ki, de én mégis úgy dideregtem mintha kihűlt volna… Innen a jobb lábamat már nem nagyon használtam, a műtött, de kiválóan funkcionáló ballal rugdostam a vizet, eléggé koordinálatlanul. A Balaton is néha hullámzott egy kicsit, de az zavart a legkevésbé. Az már sokkal jobban, hogy kalapos idős nénik húztak el mellettem, hihetetlen lassú tempóban... Egy kilométert tettem meg a következő görcs érkeztéig, pedig már kezdtem örülni, hogy „megúszom”… Szerencsére az úszótársak minden esetben segítőkészek voltak, annak ellenére, hogy nem sokan tudták mi a pontos teendő ilyenkor, de türelmesen, néha félig a víz alatt, elmagyaráztam, hogy mindössze a lábfejemet tolják visszafele, az oldja a görcsöt.

A negyedik kilométert már csak 44 perc alatt tettem meg, közben egyszer a bal vádlim is görcsbe rándult, szerencsére az nem vészesen. Közben folyamatosan szenvedtem, fáztam, és elegem volt, de már csak kicsivel több mint egy kilométer volt vissza ami annak ellenére erőt adott, hogy legszívesebben kimentem volna a mentőcsónakra!

Az utolsó kilométerhez 49 percre volt szükségem, és nem tudtam úgy rakni a lábamat, hogy az ne görcsölt volna be: ha kinyújtottam, akkor azért, ha magam alá húztam, akkor meg azért. Az 5 km-t jelző bójánál már hihetetlen megnyugvás szállt rám, igaz még kellett pár száz méter, hogy a lábam is szilárd talajt érjen végre.

Vidáman beszélgetve jöttem ki a vízből, és mosolyt erőltetve az arcomra vigyorogtam bele a kamerába, pedig az időeredményem (3.36 perc) miatt inkább sírni tudtam volna… Több mint egy órával lett rosszabb mint az eddigi legrosszabb eredményem. A lényeg azonban, hogy nem adtam fel, és ha kicsit nyögvenyelősen is de újra átúsztam a Balatont!

Jövőre felkészülök a görcsök elleni küzdelemre időben, ez nem foghat ki rajtam többet. Szerencsére a műtött térdem nem hagyott cserben, sőt egyre jobban tudom használni! Többiek már aggódva vártak, ők gond nélkül úszták át, életükben először, a Balatont: gratula srácok!!!

IMAG0209.jpg

1 komment

Címkék: Gyula Balatonátúszás 2012 Zaki Balu Görcs Vádli