Tekintettel arra, hogy márciusban két hétig olyan beteg voltam, hogy még mozdulni is alig tudtam, és szűnni nem akaró lázzal feküdtem, nem a legideálisabb felkészülésen voltam túl… Ennek ellenére megnövekedett önbizalommal álltam rajthoz, mivel egy héttel a félmaraton előtt Dévény és Pozsony közötti 12km-es versenyen futottam egy egész jó időt, igaz lejtmenetben, de akkor is!
Enyhén felhős idővel indult a reggel, de nem volt hideg, egyedül a szél fújt egy kicsit jobban a kelleténél, amikor reggel 8-kor biciklire pattantam, és kikerekeztem a Margitszigetre. Ott már gyűltek a futótársak, szerencsére találkoztam is néhány régen látott arccal, mielőtt felvettem volna a rajtszámomat. Mivel ezúttal is a cég (Hewlett-Packard Enterprise) által szponzorálva futottunk, még volt idő néhány poénra, ill. biztató szóra a kollégákkal a rajtot megelőzően. A szokásos rajt előtti izgalom nem vett erőt rajtam, mert tudtam nem ez lesz életem legjobb eredménye, így nem izgultam, csak egy jót szerettem volna futni.
A HPE futócsapata
Az első kilométeren még nem igazán lehetett haladni kifelé a szigetről, de a Margit hídon Pest felé már volt hely, hogy előzgessen az ember. Itt már érződött, hogy a szél erőteljesen fúj, de nem zavart még igazán. A pesti rakparton a Parlament előtt haladt el a mezőny majd a Lánchídon át Budára. Itt kicsit erősebb széllökések kaptak oldalba, de jól haladtam balra kanyarodva, majd elfutva a Várkert bazár előtt. Itt történt meg az az eset, melyről írtak internetes újságokban is, miszerint a nagy szél lefújta a 6-os kilométer tábláról a számot, amit egy rendőr próbált visszatenni a helyére, kevés sikerrel. A tábla pont akkor esett le a helyéről, amikor odaértem (26.51), és láttam, hogy próbálta szegény odatámasztani az oszlophoz, de a szél persze állandóan elfújta, így onnantól rendőrünk tartott a kezében: respect!
7km környékén kanyarodtunk le a budai alsó rakpartra, ahol egy frissítőállomás előtt bevettem az arcomba a szokásos Power Gel-emet. Itt a verseny végig folytatódott egészen a rakpart végéig. A szél szemből fújt, de nem vészesen. Egy 4-5 fős csapattal futottam együtt, így valamelyest védve voltam a széltől is.
A Parlament előtt szárnyalok éppen
Közben kisütött a nap, de még korán volt ahhoz, hogy nagy meleg legyen (a rajt 9-kor volt!). Az órámat nem nézegettem: nem érdekelt mekkora sebességgel haladok, nem érdekelt a pulzusom, csak futottam mosolyogva, jó kedvvel, és erővel. 10 km-nél azért ránéztem az órámra, ami 44.20-at mutatott. Miután a Rákóczi hídi fordítónál visszafele kezdtünk futni, magam mögött hagytam azt a néhány embert, akivel addig együtt nyomtam. A Szabadság hídon vezetett vissza az út a pesti oldalra, onnan is le a rakpartra. Ezen a szakaszon már inkább hátszél volt, így segítve legyőzni a távolságot. Továbbra is jó iramba haladtam a Parlamentet elhagyva, ahol több ismerős is biztatott, kiabált, és integetett útközben, további erőt adva. A Margit híd után volt egy fordító, majd a hídra felfutva visszatértünk a Margitszigetre. Ezen a szakaszon óriási szél akadályozott a futásban, de azért igyekeztem, hiszen már csak másfél kilométerre voltam a céltól! A befutó szakaszon egy kicsit fokoztam a sebességemet, mivel volt még bennem erre is erő. A célba 1.35.38 alatt értem, miközben kedvenc szpíkerünk szokásos „RepüljPáva!” kiáltással fogadott.
RepüljPáva átrepül a célvonalon
Tekintettel a rendes felkészülés hiányától, megelégedtem volna egy 1.40 körüli idővel is, de így még boldogabb voltam, mert idegeskedés nélkül, lazán sikerült lefutnom a félmaratoni távot, 4.29-es ezrekkel. Ez az eredmény a 329. helyre volt elég a majdnem 8000 indulóból!
Útvonal & GPS adatok ITT érhetőek el!
