Ebben az évben nem nagyon erőltettem a futást, így elég kevés versenyen vettem részt. Kimaradt számomra a Balaton Szupermaraton, Kaposvár Dombjai, a Borvidék Félmaraton, stb. Talán a Vivicitta félmaraton volt az egyetlen melyet teljesítettem, igaz azt is kollegákkal együtt: lassan, beszélgetve, megerőltetés nélkül, két óra alatt… (UPDATE: közben rájöttem, hogy a Pécs-Harkányt azért lenyomtam idén is!) Mostanában inkább kispályás focival tartom magam formában, de a terepfutás sem áll távol tőlem: többször voltam a húsvéti szünetben is hegyen/terepen.
Május 1-jén Dunakeszire volt meghirdetve a „Gyaloggalopp” újabb futása, s mivel Zalán fiam aznap épp Vácon vett részt foci tornán, gondoltam én is sporttal töltöm a délelőttöt a közeli városban. Az első meccsét még meg is tudtam nézni, majd irány Dunakeszi. Az ottani majális egyik programja volt a futóverseny, így elég sokan érkeztek a helyszínre. Gyors nevezést követően régi futóismerősökkel beszélgettem, ill. néhány „Angyalcipős” (a XIII. kerületi futócsapat) futóval fényképezkedtem. Bemelegítésre nem sok időt pazaroltam, és ez illetve a verseny utáni nyújtás hiánya később megbosszulta magát…
A verseny a Dunakeszi parti sétány melletti erdőben indult, de pár száz méter után nyílt terepen folytatódott. A talaj tökéletes volt: se nem sáros, se nem poros. Néhányszor a part melletti gáton vezetett az út, néha letért róla, szint nem volt benne. 4.10-4.20-as ezrekkel haladtam, jól esett, éreztem magamban az erőt. Három kilométer környékén egy rövid betonos szakasz következett, majd egy földúton haladtunk tovább. Megelőztem néhány futót, és továbbra is egyenletesen haladtam a cél felé. 30.30 lett az első 7km, de vissza volt még egy kör. Gyors frissítés után folytattam utamat. Kicsit lassultam ugyan, de nem vészesen, és még mindig jól ment a futás. Közben kisütött a nap is, és beértem egy újabb futót. 3km-rel a cél előtt volt még egy frissítőállomás ahol ittam egy kis izót, majd újult erővel rohantam az imént már egyszer leelőzött futótárs után. Hamar utol is értem, sőt, a célig még növeltem is előnyömet vele szembe. Lazán, őszinte mosollyal az arcomon érkeztem be a célba, 1.01.30 alatt. A második kör tehát egy perccel rosszabb lett, mint az első, de ez nem a világvége, mivel így is 4.20-as átlaggal nyomtam le a versenyt. Az viszont gáz, hogy a lovaglóm eléggé meghúzódott a nyújtás elmaradása miatt. Tanulság: MINDIG nyújtani sportolás után!!!
Hamar összeszedtem magam, és rohantam vissza Vácra a család többi tagjáért, így lemaradtam a korosztályos másodiknak járó éremről is, amit ezúttal én nyertem!!!
(A GPS adatok, útvonal ITT érhetőek el)