Igazán családias hangulat fogadott bennünket Tapolcán, ahova újra céges szervezésű futásra érkeztünk. A helyszín kiválasztásában szerepet játszott a vasvári HP iroda relatív közelsége, így onnan érkezett a legtöbb futótárs, akikkel ritkán van lehetőség a találkozásra. 5 csapat, és négy egyéni induló vállalkozott a táv(ok) teljesítésére, közöttük Péter, aki még szinte soha nem futott ilyen rövid távon mint ez a 21 km: ultrafutó, és éppen a francia, UTMB® [Ultra-Trail du Mont-Blanc®] versenyre készül, melynek technikai adatai a következőek: táv: 168.0 km; szintemelkedés: 9600 m; szintidő: 46 óra... Szintén nagyon örültem Mónikának, akivel anno egy projekten dolgoztunk, és azóta is tartjuk a kapcsolatot, mint lelkes futók, továbbá Dávidnak, akivel meg a focipályán hozott össze a sors, céges foci alkalmával. A rajtszám-felvétel után közös fotózást következett majd a helyi erőnek, Magdinak, köszönhetően a szénhidrátbevitel is megtörtént: házi sütemény formájában.
A sajnálatos, Boston Marathon-on történt robbantásos merénylet áldozatai, és sérültjei tiszteletére kollektívan fekete szalaggal futottunk ezen a versenyen, csatlakozva más futótársak kezdeményezéséhez…
Verőfényes napsütésben, 24 fokos melegben indultunk útra, ki a városból a szomszédos Diszel község irányába. A város szélétől az útvonal a kerékpárúton haladt, odafele enyhe lejtőn lefele. Fújt egy enyhe szembeszél is, de nem volt vészes, így simán tartottam a 4.10 körüli ezreket. Jobb kéz felől a Szent György-hegy, a Badacsony, és a Csobánc hegyvonulatai magasodtak nem mindennapi látványt nyújtva a lelkes atlétáknak. Azon mosolyogtam magamban, hogy néhány hete még ezen hegyek másik felén futottunk a Balaton Szupermaratonon. Érezni lehetett továbbá a tavasz illatait is végre: virágoztak a fák, a növények, s valahogy ez is erőt adott a folytatásra! A fordító a falu közepén volt 5km-nél, onnan kellett visszafutni Tapolcára. Ekkor a 10. helyen álltam a versenyben: megszámoltam az immár szembe futó versenyzőket…. Itt volt egy frissítőállomás is, így gyorsan megittam a magammal hozott koffeines energia gélt, majd egy pohár vízzel leöblítettem és rohantam tovább, kollegáim lelkes bíztatása közepette. Hamarosan beértem két futót is, igaz 4.20-as ezreket futva csak, de azért töretlenül haladtam előre. Visszaérve a város határához az út egy köves részre kanyarodott, majd másfél kilométer után vissza a betonra, immár a házak között. Két kanyar után már újra ott voltam a főtéren, ahol Zaki fényképezett, ill. bíztatott a gyaloglás abbahagyására, és a futás elkezdésére… Itt történt meg, hogy megelőzve egy futótársat az megkérdezte tőlem, hogy hány éves vagyok, amit nem igazán értettem ekkor még…
A második körnek kicsit kisebb lendülettel kezdtem neki mint az elsőnek, de a lelkesedésem töretlen volt! 4.20-4.30-as ezreket futottam. A kerékpárúton újabb versenyzőtársat hagytam magam mögött. Diszel határában futottam „össze” Kolonics Tomival, aki már visszafele tolta, meggyőző fölénnyel vezetve a versenyt. A faluban megelőztem két futót is, de az egyik nagyon megijedhetett tőlem, mert egyből visszaelőzött, és hatalmas iramot diktálva el is futott, esélyt sem hagyva, hogy utolérjem… Ekkor az ötödik helyen álltam, s egy újabb frissítést követően, futottam vissza Tapolca felé. A köves úthoz érve eléggé belassultam, pedig már csak két és fél kilométer volt vissza a célig. Senki nem jött közvetlenül mögöttem, így nem is nagyon hajtottam magam… Azért az utolsó kilométerre összeszedtem magam, és hatalmas lendülettel kanyarodtam a célegyenesbe, majdnem ki is sodródtam, így is érkeztem be a célba, kicsit fáradtan, de őszinte mosollyal az arcomon!!! A vége 1.34.29 lett, de az órám 21 870 métert mért, amit más futók, és a szervezők is megerősítettek, miszerint hosszabb lett a pálya a klasszikus félmaratoni távnál.
A kötelező gyógy-sört követően a többieket bíztattam, miközben Zaki porontyokat szórakoztattam, és beszélgettem a többi futóval is: multitasking… Közben kiderült, hogy az egyéni ötödik hely mellett kategóriámban a második lettem, amit éremmel, oklevéllel, és egy üveg vörösborral díjaztak a szervezők. A közös ebédet követően, még lőttem néhány képet a Malom-tóról mielőtt visszaindultunk volna Budapest felé, túl egy újabb remek napon, és nagyszerű versenyen!
