A „Kékes Csúcsfutás” kedvenc versenyeim egyike, mivel szeretek felfelé futni, és itt nincsenek lejtők, az út csak, és kizárólag felfelé vezet Kékes-tetőig 11,6 kilométeren, és 671 méter szintemelkedésen keresztül… A vesenyt eddig június közepén rendezték, de a szervezők végre rájöttek, hogy szerencsésebb elkerülni a legnagyobb kánikulát, így előre hozták két héttel az eseményt. Ezúttal rendesen fel is készültem rá: szinte csak hegyi futásokat iktattam be a futóprogramomba (a kispályás focik közé!), illetve pár hete lefutottam a „Borvidék Félmaratont” is Szekszárdon.  Zakival nem csak közösen edzettünk, de már pszihikailag is készültünk: folyamatosan zrikálva egymást ki lesz a jobb...

Ezúttal Zsoltival kiegészülve indultunk Mátrafüredre a verseny helyszínére. A futás előtt ettem, és persze sokat ittam majd laza melegítéssel készültem fel a versenyre, ami kicsit felhős időben indult útjára, mondhatni ideális futó-körülmények között.

Az első néhány kilométert Zakival együtt tettük meg óvatosan, hiszen az igazi verseny csak Mátraházán kezdődik, ahol is az út még meredekebben vezet a csúcs felé. A 3. kilométernél éreztem, hogy valami nincs rendben, és nem fogom megdönteni önmagam legjobb idejét… Egyszerűen nem ment: nem éreztem magamban sem az erőt, sem az energiát. Zakinak jeleztem is, hogy menjen csak, nem fogom bírni ezt a tempót sokáig. Az első frissítőállomáson annyit időztem amennyit máskor az összesen: megmosakodtam, ittam, kifújtam magam, és egyre lassabban folytattam a versenyt fel a tetőre…A második frissítésnél még szőlőcukrot is ettem, pedig azt soha nem szoktam, mivel úgy éreztem leesik a vércukrom, akkor meg nem érek fel a célba! Már a gondolattól is irtóztam, hogy mit fogok ideírni, és mit mondok otthon/lent a klubban, és főleg mit kapok Zakitól ha félúton feladom, én a nagypofa… Egyre többen előztek meg időközben, ami már nem is érdekelt, csak felérjek valahogyan, és ha lehet ne egy mentőautóban! 7km-nél újra lelassultam, és komolyan foglalkoztatott a gondolat, hogy lefekszem egy fa árnyékába, pihenek egyet, és visszasétálok az első kocsmáig, és iszom inkább néhány sört… Itt esett meg velem az is, hogy egy babakocsit maga előtt toló futó is lehagyott, ráadásul iszonyú sebességgel, ami szintén demoralizáló volt.

A mátraházi kanyar után, ahol egy újabb frissítőt vettem, folytattam a küzdelmet a heggyel, ami itt igen meredekre váltott. Ezen a szakaszon futottam össze Krisztiánnal, akivel már Szekszárdon is megbeszéltük futás közben, hogy a legjobb felkészülés egy futóversenyre a kispályás foci!!! Alig vonszoltam magam, és csak az tartotta bennem a lelket, hogy Zaki fent fog várni a célban és videózni/fényképezni fog, ergo muszáj lesz 1. felérni,  2. mosolyfélét erőltetni az arcomra. 10 kilométernél minden erőmet összeszedtem, és növeltem az iramot, de senki ne gondolja, hogy ez annyira gyors volt, sőt, lehet, hogy inkább lassabb, csak nekem tűnt gyorsabbnak…Kétszáz méter után azonban jobbnak láttam visszavenni ezt a “hatalmas” iramot is, mert úgy éreztem elájulok. Mivel már van tapasztalatom abban, hogyan kell beájulni az utolsó métereken, inkább nyugdíjasra vettem az utolsó kilométert, és életem legrosszabb idejével (1.04.13) értem fel az ország tetejére, ahol természetesen Zaki videózott, amint a “3. legjobb nőként” befutottam a célba… A mosolyom sem volt túl őszinte, pedig ennek ellenére örültem, igaz nem az eredménynek, hanem a ténynek, hogy azért feljutottam valahogyan a Kékesre! Utólag belegondolva valószínűleg a két nappal a verseny előtt adott vér hiányzott belőlem ahhoz, hogy jó eredményt érjek el, de ahogy “Halie” barátom fogalmazott ezzel kapcsolatban:  “Ne legyél ki miatta, ha csak ennyibe került, hogy megmentsd valakinek az életét. Igyál sok sört!”

Apropó sör: miután nem sokkal utánam Zsolti is felért, ittunk is egyet, pótolandó az elvesztett folyadékot, majd visszafutottunk a kocsihoz, ami már sokkal jobban ment, ezúttal ugye hegynek le, az erdőn keresztül. Éppen időben érkeztünk, mivel ahogy beszálltunk a kocsiba le is szakadt az ég. Hazafele persze hallgathattam az észosztást, a „kiajobbfutó?!” témakörben, de majd visszavágok!!!