Kinizsi100, 2006. május 27-28.
Amikor 6.50-kor Csillaghegyről elindulsz Zsoltival, aki már negyedik alkalommal vág neki, ill. kollegájával Tibivel, még nem tudod mi vár rád: nevetgélsz, jókat beszélgetsz.
Amikor vidáman hallod, hogy már csak 99 km van vissza...
Amikor azonnal elkezd esni az eső
Amikor nehány kilométer múlva rajössz a valóságra: sár hegyek, igaz kisüt a nap
Amikor 10.08-kor eléred az első ellenörző-állomást, (Hosszúhegy) s megtettél 15 km-t, visszanézel Budapestre, ami még elég közelinek tűnik
Amikor utadat folytatva kapsz néhány telefont, ill. sms-t biztatásul
Amikor felkapaszkodsz a Pilis-nyeregre, s eléred a második ellenörző pontot még csak
Amikor kiderül, hogy társad, Tibi, már 24 maratonon van túl 47 évesen, úgy, hogy az elsőt 40 éves kora után futotta
Amikor te még csak egy szerény maratonnal dicsekedhetsz...
Amikor lenézel a Pilisről s gyönyörködsz a látványban
Amikor hatalmas sártengerben csuszkálsz bokáig süllyedve a sárban egy hegyről lefelé
Amikor először megállsz, és megeszed az első lekváros szendvicsedet melyen mindig mindenki jókat mosolyog, pedig ennél jobb szendvicset meg soha senki nem “főzött”...
Amikor leizzadsz, es csöpög rólad a víz
Amikor hirtelen összefutsz egy régi haverral, valahol az erdő közepén
Amikor az anyukád felhív, s egyszer az életben nem aggódásának hangot adva biztat
Amikor Dorog határában jéghideg sörrel öblíted le torkodat, s eme új energiától hajtva folytatod utadat
Amikor 4 éves kislányod élménybeszámolót tart a gyermeknapi programokról
Amikor megkér rá, hogy legközelebb őt is vigyed el a 100 km-es túrára
Amikor ezt természetesnek találod, és meg is ígéred neki
Amikor a távolban megpillantod az esztergomi bazilikát
Amikor eléred a Nagy-Getét már 42 km(egy maratonnyi táv!!) van mögötted, és 16.25 az idő, már fáj a lábad, s a tudat, hogy még több mint a fele vissza van, letör de nem adod fel!
Amikor a barátod felhív Angliából, és “Szia Gyogyos!”-ként köszön be, finoman utalva véleményére rólad akinek jobb dolga nem lévén túrázik egész nap, lanyha semmit tevés helyett
Amikor az egyik pocsolyát kinevezve féltávnak feldobodsz a tudattól, hogy már “csak” a fele van vissza
Amikor a tokodi pincéknél a helyiek fröccsét fogyasztva megtudod, hogy Tokodon néha
Amikor Mogyorósbányán egy újabb ellenörző pontnál 18.30-kor az 52.km-nél azon bánkodsz, hogy nem hoztál magaddal almát, ezért nagy duzzogva megiszol egy sört...
Amikor lassan lemegy a nap jelezve, hogy előtted az éjszaka, s még 40 km.
Amikor a Bika-völgyi ellenörző pontnál (63.7 km 20.50) az erdő szélén egy kis tisztáson egy koncertbe botlasz, ahol a zenekar éppen a Hotel California-t jatsza az Eagles-től, meglepően jól
Amikor egy banánt mikrofonnak használva énekled, hogy “Welcome to the Hotel California..” miközben valaki kamerával veszi a performanszodat
Amikor újabb telefonok érkeznek, hogy csak így tovább, s ettől erőre kapva indulsz bele a sötétségbe, s az utolsó nagy menetre
Amikor először bekapcsolod a bányászként fejedre helyezett lámpát, s figyeled az elötted vilagító kis pontot
Amikor örülsz a sötétségnek, mert nem nézed/látod tovább az órádat
Amikor csúszos sziklákon araszolsz fölfele
Amikor a lábad olyan helyeken kezd el fájni, ahol nem is sejtetted eddig, hogy fájhat
Amikor az erdőt ellepik a hozzád hasonló “szentjánosbogarak”
Amikor mar nem viccelödsz, s beszélgetni sincs sok kedved
Amikor elöször vesz rajtad erőt az érzés, hogy talán jobb lett volna otthon maradni
Amikor felersz Bányahegyre (70 km 22.30), es “világbajnok” forró teával várnak
Amikor lerogysz egy székre, de meglátva nehány hölgyet, azonnal átadod helyedet
Amikor megeszed utolso banánodat, amit már nem használsz többé mikrofonnak...
Amikor eltévedsz, s azon gondolkodsz, hogy így másnap reggel hogyan viszed el lányodat a gyermeknapi rendezvényekre
Amikor rájössz, hogy a kék jelzés néha zölddé válik
Amikor visszakeveredsz a kék jelzésre, s lassu futással probálod behozni szinvakságodat
Amikor elkezd esni az eső
Amikor Tibi közli veled, hogy a sérült talpa miatt nem képes folytatni, de te menj tovább
Amikor részeg barátod felhív egy kocsmából es közli veled, hogy ő már rég megtette volna ezt a “szar kis 100km-es távolsagot”, tehát jó lesz ha összeszeded magad
Amikor összeszeded magad...
Amikor az eső már nem esik hanem zuhog
Amikor már nem érzed a lábadat, es felhív jóapád, hogy ne aggodj ő érzi helyetted is
Amikor Koldusszállási ellenörző pontot elhagyva (81 km 1.30) két újabb forró tea után, azt gondolod, hogy most már “csak” 20 km van vissza
Amikor rájössz, hogy még 20 km van vissza
Amikor sebességed 1 km/órára csökken
Amikor lépsz egyet, és kettő lépésnyit csúszol vissza a sártengerben
Amikor egyszer csak eltünnek a vilagító pontok mellőled
Amikor ott találod magad az erdő közepén egymagad
Amikor egy méternél tovább nem látsz az esőtől
Amikor “sétapálcákat” szerzel, hogy tudjál végre előrefele is haladni
Amikor a vízhatlan cipőd feladja a néhol sipcsontig érő sárban
Amikor átgázolsz egy búzatábla szélén
Amikor nehezedre esik lábad kiemelése a sárból, hogy utána egyből belesűllyedjen
Amikor elnyomsz egy csúnya káromkodást
Amikor újra megtalálod Zsoltit
Amikor kiérsz végre egy műútra
Amikor eléred az utolsó ellenörző pontot Sólyomvár (89 km 3.20)
Amikor kicseréled átázott zoknidat
Amikor ez semmit sem ér
Amikor már nem túl őszinte a mosolyod
Amikor iszol egy utolsó energiaitalt, és eszel egy Sport szelet
Amikor felhív Eszterke, leányod anyukája, hogy biztasson
Amikor Zsolti rosszul lesz
Amikor Zsoltit a rosszul lét kicsit sem érdekli
Amikor teljesen átfáztál a rövid megállás után
Amikor egymast biztatva nekikezdesz az utolso 10 km-nek
Amikor az erdőből véglegesen egy műútra érsz
Amikor nem tudod, hogy ennek örülni kell vagy bánkodni
Amikor poénkodni probálsz
Amikor rajössz, hogy mások értik a poént, de nem szeretik...
Amikor elkezd világosodni
Amikor a “szentjánosbogarak” visszaváltoznak emberekké
Amikor újra látod a másik arcvonásait
Amikor azon csupa elszántságot és dacot látsz
Amikor hajnalban felhív jóanyad, és boldog gyermeknapot kíván a 33 éves “kisfiának”
Amikor kiderül, hogy Tibi mégsem adta fel, csak nem akart visszavetni tempodból
Amikor már nem te mész hanem a lábaid helyetted
Amikor rádtör valami éktelen vihogás
Amikor Zsolti közli veled, hogy szimplán meghülyültél
Amikor már simán igazat adsz neki, de nem igazán érdekel
Amikor vihogsz tovább
Amikor Zsoltit veréssel fenyegeted, s átkozod azt a napot amikor megismerted
Amikor átmész az M1-es autópálya alatt
Amikor arra gondolsz, hogy autóval milyen hamar elmegy 100 km
Amikor ezt a “bűnös” gondolatot elhesegeted magadtól
Amikor már énekelni is megjön a kedved
Amikor halálra idegesíted Zsoltit
Amikor megfogadod, hogy kirándulni legközelebb, esetleg!, a Normafához mész, oda is tömegközlekedéssel
Amikor tovabb vihogsz, és jó reggelt kivánsz a világnak
Amikor megpillantod a Szárliget táblát
Amikor atmész a vasúti aluljáró alatt
Amikor belépsz a világ legaranyosabb, legszebb, legjobb általános iskolájának kapuján
Amikor Zsolti nyakába borulsz és elfelejted, hogy nehány órája még veréssel fenyegetted
Amikor átveszed az oklevelet 23 órával indulás, és 26 órával ébredés után
Amikor meghatottságodban elsírod magad
Amikor megkapod az elso gratulációt de nem tudsz beszélni a konnyektől
Amikor felhívod Eszterkét, hogy ne örűljön, túlélted...!!!
Amikor jóanyádat is felhívod, aki veled örül
Amikor barátod felhív és megkérdezi, hogy a túrat elmebetegeknek irták-e ki
Amikor ennek ellenére ő is gratulál
Amikor Tibi fél orával a szintidő letelte után megérkezik
Akkor, bár nagggggyon szarul nézel ki, de már azon gondolkodsz, hogy jővőre mit fogsz másként csináni...
